Érzelmek viharában

Szomorú nap virradt a középkori Japánra. Az elmúlt nap egy véres csata fejezõdött be, ami eldöntötte az emberek sorsát. Egy hosszú ezüstös fehér hajú fiú sírt egy fura ruhás lány élettelen teste felett, s elkeseredését csak fokozta hogy barátai súlyos sebekkel feküdtek a közelben. Nehezen állt fel s miután társait elvitte Kaede anyó falujába s az idõs papnõ gondjaira bízta õket visszament halott kedveséhez. Kesergésének halk léptek vetettek véget.

-Ölj meg Sesshoumaru nem fogok védekezni.-mondta szomorúan és felállt
-Szánalmas hogy egy halandót siratsz öcsém.-jött a hideg válasz a youkaitól
-Ha annyira szánalmasnak tartod miért vagy itt?-kérdezte színtelenül a hanyou
-Egy egyezséget ajánlok neked öcsém.-mondta nyugodtan Sesshoumaru
-Még is miféle egyezséget?-kérdezte egy halvány remény sugár kíséretében Inuyasha
-Visszahozom a lányt, ha eltûnsz az életébõl míg nem szólok.-mondta egy gúnyos mosoly kíséretében a youkai
-Ezt nem kérheted tõlem.-suttogta elhaló hangon a hanyou
-Gondold meg öcsém. Nem lesz több lehetõséged.-mondta hidegen Sesshoumaru
-Rendben beleegyezek, de akkor vigyázz rá.-motyogta szomorúan Inuyasha, s egy utolsó csókot lehelt halott kedvese ajkaira

A hanyou szomorúan és könnyes szemekkel távozott, míg bátyja erõsen koncentrálni kezdett és a kezében lévõ Tenseiga lüktetni kezdett s egy könnyed csapással megölte az alvilág küldötteit. A hanyou még egy darabig figyelte bátyja ténykedését, majd egy fáradt sóhaj kíséretében visszament Kaede anyó falujába a barátaihoz. Eközben a tisztáson a miko lassan ébredezni kezdett, s az elsõ akit meglátott a felette tornyosuló youkai volt. Szemeit ismét lehunyta s várta a halálos csapást, amivel Sesshoumaru végez vele. De legnagyobb meglepetésére a végzetes csapás elmaradt, s helyette érezte amint a youkai óvatosan felemeli és elsétál vele. Lassan ismét kinyitotta gesztenye barna szemeit amiket az õt vivõ youkai arany szemeibe függesztett, s kérdõn nézett farkas szemet vele.

-Ne várd hogy az idióta öcsém érted jöjjön.-válaszolta a ki nem mondott kérdésre Sesshoumaru
-Hol van most?-kérdezte halk hangon Kagome
-Tisztes távolságban tõlem.-felelte a youkai
-Értem, de miért hoztál magaddal?-kérdezte egyre halkuló hangon a miko
-Hamarosan megtudod.-morogta és részérõl befejezte a beszélgetést

A lány lassan ismét lehunyta szemeit, s mély álomba merült. Sesshoumaru lassan fénygömbbé alakult s egy távoli falu felé vette az irányt, amint elérte a falu határát visszavette emberibb alakját, s hideg nyugalommal sétált be a felbolydult faluba. Már megszokta hogy a halandók rettegnek tõle, s nyugodtan sétált az egyik kunyhó felé; majd mikor odaért kopogás nélkül belépett a házba és egy közeli futonra lefektette a kezében alvó mikot. Miután lerakta a lányt leült a kunyhó egyik távoli sarkába, s behunyta arany szemeit. Néhány perccel késõbb halk lépteket hallott az ajtó felõl, s nem sokkal késõbb belépett a kunyhóba egy hosszú fehér hajú arany szemû lány. A bent pihenõ youkai lassan felemelte tekintetét a belépõre, s minden sietség nélkül állt fel. A lány lassan elmosolyodott és a felálló youkai nyakába vetette magát, majd szorosan átölelte.

-Szia tesó!-mondta boldogan és megpuszilta a férfi arcát
-Szia Miharu!-üdvözölte nyugodtan Sesshoumaru
-Minek köszönhetem hogy megtiszteltél?-kérdezte Miharu, miközben elengedte testvérét
-Vigyáznod kellene egy kicsit erre a halandóra.-mondta és fejével a miko felé bökött
-Miért is?-kérdezte nyugodtan a lány
-Mert megkértelek rá és mert dolgom van.-mondta rezzenéstelenül a youkai, majd kisétált a kunyhóból

Amint kiért ismét fénygömbbé alakult és gyorsan közeledett társaihoz, majd mikor megérkezett felemelte a szundikáló kislányt és fénygömb formájában a falu felé száguldott. Amint visszaért gyors léptekkel visszasétált Miharu kunyhójához, s kopogás nélkül bement. Ahogy beljebb értek a kunyhóban orrát megcsapta egy idegen démon szaga, s miután lerakta a miko mellé a kezében alvó kislányt elindult a szag irányába. Ahogy elérte a kunyhó másik szobáját halkan belépett, s a lába egy pillanatra a földbe gyökerezett amint megpillantotta Miharut egy idegen férfi karjai közt. Sesshoumaru szemei egy pillanatra vörösre váltottak, ahogy a húgát egy vörös hajú férfi öleli. A pár annyira el volt foglalva egymással hogy észre sem vették a belépõ youkait.

-Engedd el Miharut!-hallották meg a dühösen vibráló hangot, mire szétrebbentek
-Mit akarsz tõle?-kérdezte a vörös hajú, zöld szemû férfi
-Sesshoumaru, Ryuu kérlek beszéljük ezt meg.-kezdte Miharu, de Sesshoumaru közbe vágott
-Elég legyen, Miharu! Kezdesz úgy viselkedni, mint Inuyasha. Azt még hajlandó vagyok elfogadni hogy halandók társaságában élsz, de azt ne várd tõlem hogy örüljek annak hogy egy idegent ölelgetsz.-morogta Sesshoumaru, miközben szemei ismét vörösödni kezdtek
-Nem vagy az apám, hogy beleszólj az életembe! S egyébként is Ryuu a barátom és szeretem õt.-válaszolta hasonló hangnemben a lány

Sesshoumaru nem válaszolt csak morogva nézett húgára, aki egy darabig állta a youkai pillantását majd szemeit lesütötte és Ryuu mellé állt. A zöld szemû férfi aurája egyre jobban örvénylett körülötte, s ez kezdte megijeszteni Miharut. A két férfi egyre dühösebben nézett a másik szemébe, majd hirtelen kimentek a kunyhóból és a házikó mögött elterülõ tisztásra ugrottak. A kunyhóban alvók lassan felébredtek a kintrõl beszûrõdõ morgások és reccsenések miatt, majd Miharuhoz csatlakozva kisiettek a kunyhó mögötti tisztásra. A miko szája tátva maradt ahogy a tisztáshoz érve meglátta az egymással szemben álló feleket, s ezzel nem volt egyedül mert a kis Rin is hasonlóan reagált. A tisztáson két hatalmas lény állt. Az egyik Sesshoumaru volt démon alakjában, s vele szemben egy a youkainál majdnem háromszor nagyobb vörös lény tornyosult a tisztás felé. A kutya alakban lévõ Sesshoumaru erõteljesen morgott, míg a vele szemben álló Ryuu csak hangosan horkantott és orrán kénes szagú füst gomolygott ki. Kagome áhitattal nézett a vörös sárkányra, aki jóval a youkai fölé tornyosult közel 30 méter magasságával. A három lány csak állt és döbbenten nézett a két dühösen fújtató youkait, akik egyenlõre csak méregették egymás erejét. Eközben Kaede anyó falujában feszült volt a hangulat, hisz a hanyou semmit nem mondott nekik a történtekrõl. Lassan teltek múltak a hetek és a hónapok, de Inuyasha egyre jobban magába zárkózott ami kezdett feltûnni barátainak is. Sangoék nem tudták miért, de érezték hogy valamit titkol elõlük. Igaz Narakuval végeztek és egyenlõre csak a kisebb szellemek jelentettek veszélyt, így elég sok dolguk akadt a falvakban. Az egyik faluban egy fiatal lányt kergettek, akinek hosszú fehér haja és kék szeme volt. Inuyasha meglepetten nézett a fiatal démon lányra, s nem volt szíve végezni vele ahogy a falusiak akarták, ezért inkább a védelmére kelt és magával vitte amin barátai nagyon meglepõdtek. A hanyou ez után mindig a lányon tartotta a szemét, s mindentõl próbálta megóvni.

-Mi a neved kislány?-kérdezte kedvesen a hanyou
-Yoriko.-suttogta ijedten
-Ne félj mi nem fogunk bántani.-mondta egy halvány mosoly kíséretében Inuyasha, mire barátai meglepetten néztek rá

Sango és Miroku döbbenete csak nõt, mikor a hanyou átölelte a fiatal lányt s megnyugtatóan megsimogatta a fejét. Közben Sesshoumaru és Ryuu még mindig egymással szemben állva méregették egymást, s végül a sárkány unta meg a tétlen várakozást és a youkaira támadt. Sesshoumaru csak épp hogy eltudott ugrani a támadás elõl, de nem számolt az ellenfél nagyobb testalkatával és az egy közeli fának taszította a kutya alakban lévõ youkait. Sesshoumaru nem adta fel a harcot és ismét a sárkány alakban lévõ Ryuu-ra támadt aki ismét egy fához csapta ellenfelét egy erõteljes fark csapással. A youkai újra támadni akart, de egy fényes nyílvesszõ suhant el a két fél közt, s mindketten arra kapták fejüket. Kagome íjjal a kezében nézett a két démonra, akik morogva és fujtatva néztek rá.

-Ryuu kérlek ne csináld.-kérte Miharu könyörögve, mire a sárkány lassan vissza vette emberibb alakját
-Miért avatkoztál bele, halandó!?-kérdezte morogva Sesshoumaru, miután õ is visszavette emberibb alakját
-Én, én csak segíteni akartam.-dadogta félelmében a miko
-Még egyszer ne avatkozz bele a csatámba, különben véged.-morogta a youkai és vészesen közel került a mikohoz, aki egyre jobban remegett a félelemtõl
-S-sajnálom.-dadogta lesütött szemekkel Kagome

Sesshoumau egy fenyegetõ morgást hallatott a lány felé, majd Miharuék felé fordult s villámló szemekkel nézett rájuk. Miharu és Ryuu viszonozta a youkai tekintetét, aki egy dühös morranás kíséretében megfordult és könnyed léptekkel elsétált a nyomában Kagoméval és a kicsi Rinnel. Ennek már több hónapja, s azóta Miharu semmit nem hallott Sesshoumaruékról. A démon lány egy részt örült hogy bátyja és barátja nem ugranak össze, de kezdett hiányozni neki a testvére. Ryuu szinte mindennap Miharunál volt, s egyre jobban megszerette az inuyoukai lányt. A sárkány démon egy nap kissé idegesen kereste fel barátnõjét, hisz szülei kíváncsiak voltak választottjára.

-Miharu, beszélnem kell veled.-mondta kicsit idegesen Ryuu
-Mirõl? Valami baj van?-kérdezte aggódva a lány
-Nem nincs baj csak a szüleim szeretnének megismerni.-mondta a sárkány szellem

Miharu meglepetten nézett Ryuura s elõször nem akart hinni a fülének, de nem sokkal késõbb boldogan ugrott kedvese nyakába. Eközben Inuyasha egyre több idõt töltött barátaival és Yorikoval, ami még mindig meglepte barátait. Sõt a hanyou a kis róka szellemet sem bántotta mostanában, hanem inkább félre vonult ha a kis fiú idegesítette. A kis róka szellem egyre jobban kezdte megkedvelni a hanyou új megértõbb természetét, s egyre többet volt a fiú társaságában. Persze az idõ múlásával Sango és Miroku egyre bizalmasabb kapcsolatba kerültek, s egyre több idõt töltöttek kettesben míg Inuyasha a két fiatalra vigyázott. Az utóbbi idõben Inuyasha egyre többet gondolt Kagoméra, aki bátyjával utazott együtt. Gondolataiból halk kuncogás térítette magához, s kissé ijedten nézett körbe hogy merre van Yoriko és Shippou. Amint megpillantotta a két fiatalt észre vette amint Mirokuékat lesik egy bokorból.

-Hát ti mit csináltok itt?-kérdezte nagyon halkan Inuyasha
-S-s-semmit.-dadogták egyszerre
-Nem vagytok még fiatalok ehhez?-kérdezte a hanyou, miközben õ is kilesett a bokorból
-Ugyan már Inuyasha, hisz elõbb utóbb fel kell világosítsatok minket.-mondta nyugodtan Shippou
-Na jó gyertek innen, míg Mirokuék észre nem vesznek minket.-mondta Inuyasha, majd maga elõtt terelve a két fiatalt elsétált

Mikor már elég messze értek a turbékoló pártól nyugodtan várta a két fiatal kérdésit, s tudása szerint válaszolt rájuk. Shippou és Yoriko ámulattal hallgatták a hanyou szavait, s egyre kényesebb dolgokat kezdtek kérdezgetni tõle, amitõl a fiú színe egyre vörösebbre váltott. Eközben Sesshoumaruék egyre közelebb kerültek a hanyouhoz és barátaihoz, de a youkai ügyelt arra hogy öccse ne menjen utánuk. Már rég nem találkozott Innuyashával, de tudta még nincs itt az ideje annak hogy öccse ismét lássa a vele utazó mikót. Az elmúlt hetekben és hónapokban a lány egyre közelebb került Sesshoumaruhoz, s egy kicsit talán össze is zavarodott az érzései miatt. A miko és a youkai alig egy hete kerültek bizalmasabb viszonyba, s azóta nem szóltak egymáshoz s még csak nem is néztek a másikra; ami megijesztette Rint. A kislány szomorúan nézte ahogy pót apukája és a velük utazó miko miként távolodtak el egymástól, s egyre jobban elszomorodott hisz a múlt hétig nagyon jól megvoltak. Eközben Miharu Ryuu bejelentése után egybõl készülõdni kezdett az esti találkozóra, de kicsit tartott kedvese szüleitõl. Lassan elérkezett az indulás ideje s Miharu feszülten karolt Ryuuba, aki gyors léptekkel igyekezett szüleihez s közben néhány fontos dolgot elmondott kedvesének. Ahogy megérkeztek a vörös sárkány szüleihez ahol Miharu tisztelettel köszönt a két idõsödõ dai-youkainak. Félelmei ellenére az este remekül sikerült, s Ryuu szülei is feltétel nélkül elfogadták a lányt annak ellenére hogy õ egy kutya szellem volt. Miután Ryuu és Miharu elhagyták a fiú szüleinek palotáját visszatértek abba a faluba ahol a lány élt. Lassan teltek múltak a hónapok, s Miharu ez idõ alatt semmit nem hallott Sesshoumaruról. Közben Sesshoumaruéknál a szótlanság csatája véget ért, s a miko és a youkai végre képes volt néhány szót váltani egymással, ami örömmel töltötte el a velük lévõ kislányt. Persze Kagome mélységesen hallgatott arról, hogy a közel fél éve a youkaijal töltött éjszaka nem múlt el nyomtalanul. Bár a férfi nagyon jól tudta hogy a miko titkolózik elõtte, de egyenlõre ráhagyta a dolgot hisz ismét Miharu falujához közeledtek közel 1,5 év után. Még mielõtt a démon lány házához értek volna Sesshoumaru fénygömbbé alakult, s elszállt megkeresni öccsét. Közben Kagome és Rin Miharu házához ért, majd óvatosan bekopogtak s nem sokkal késõbb kilépett Ryuu és meglepetten nézett a két halandóra.

-Mit kerestek itt?-kérdezte nem túl barátságosan a szellem
-Minket Sesshoumaru nagyúr küldött Miharu samához.-mondta Rin tisztelettel
-Szóval a bátyám küldött titeket, de õ hol van?-kérdezte Miharu, miután megjelent az ajtóban
-Igen. Nem tudom nem mondott semmit.-mondta nyugodtan Kagome

Miharu lassan félre állt az ajtóból és magával húzta Ryuut is, hogy vendégeik be tudjanak lépni. A két lány Miharu elõtt haladt el akinek egybõl feltûnt a miko alig láthatóan gömbölyödõ hasa. Még mielõtt megkérdezhette volna tõle hogy nem csal-e a szeme megérezte bátyja jelenlétét, s inkább csendben maradt. A youkai hamarosan belépett a kunyhóba, s szigorúan nézett a húga mögött álló sárkányra akit a legszívesebben darabokra szedett volna. A lányok egyre kényelmetlenebbül érezték magukat, hisz a két férfi közt szinte tapintható volt a feszültség. Az egyre kínosabbá és feszültebbé váló csendet Miharu törte meg egy halk köhintéssel, majd kissé rekedtes hangon megszólalt amivel felborzolta kedvese vágyait.

-Öhm, Sesshoumaru kérdezhetek tõled valamit?-kérdezte egy újabb torok köszörülés után
-Attól függ mit.-mondta a youkai
-Lehetne inkább négy szem közt?-kérdezte ismét Miharu
-Felõlem, de ajánlom hogy gyors legyél.-morrantotta Sesshoumaru, majd kisétált a kunyhó elé Miharuval
-Mi történt a lánnyal?-tette fel az õt érdeklõ kérdést a lány
-Nem tudom mirõl beszélsz húgi.-mondta a youkai közömbösen
-Arról hogy az a papnõ várandós, s szerintem te vagy a gyermek apja. Hisz rajtad kívül senki nem mehetett a közelébe az elmúlt közel 1,5 év alatt.-mondta határozottan Miharu

Sesshoumarut meglepte a lány következtetése, s inkább nem mondott semmit csak halkan morrant egyet. Inuyasha nem sokkal azelõtt érkezett meg barátaival mikor Miharu közölte bátyjával észre vételét, s a hanyounak és társainak a földbe gyökerezett a lába; majd a bátyjára támadt, aki könnyedén kitért elõle.

-Miért csináltad ezt velem, Sesshoumaru?-kérdezte megtörten Inuyasha
-Mire gondolsz öcsi?-jött a hideg felelet a youkaitól
-Hogy mire gondolok? Arra amit az elõbb hallottam.-morogta dühösen a hanyou
-Igazán? S mit hallottál pontosan?-ingerelte tovább Sesshoumaru, miközben rezzenéstelenül álltak egymással szemben
-Hogy mit!?-kérdezte egyre idegesebben a félszellem

Sesshoumaru hidegen nézett szembe dühös öccsével, aki az elmúlt 1,5 évben némi önuralomra tett szert, de az lassan kezdett elillanni. A hanyou keserû dühét bátyjára zúdította és néhány percnyi feszült várakozás után teljes erejébõl rátámadt a youkaira. Már javában harcoltak, mikor Kagome és Ryuu a tisztásra értek. A testvérek nem foglalkoztak a nézõ közönséggel s egyre erõsebb csapásokat mértek a másikra, míg hirtelen köztük nem termett Ryuu sárkány alakjában.

-Azta de nagy.-morogta a hanyou, s elnézett a sárkány mellett
-Állj félre.-morogta vörösödõ szemekkel Sesshoumaru, mire Ryuu csaj fújt egyet

Miharu lemondóan sóhajtott egyet, majd könnyed léptekkel Ryuu mellé sétált; aki miután visszavette emberibb alakját átölelte kedvesét. Erre a gesztusra Sesshoumaru ismét morogni kezdett, s nem is szándékozott egyhamar abbahagyni. Kagome lassan Miharu mellé sétált, s maga elé meredve halkan megszólalt.

-Miért kell állandóan veszekednetek?-kérdezte alig halhatóan a miko, de nem nézett egyik férfira sem

Sem Sesshoumaru, sem Inuyasha nem nézett a mikora, s gondolataikba merülve bámultak maguk elé; s mire felnéztek már csak a miko hûlt helyét látták. Kagome miután nem kapott választ kérdésére várt még néhány percet, majd könnyeivel küszködve elszaladt. "Miért? Miért kell nekik folyton veszekedni? És én miért szaladtam el?"-kérdezte magától Kagome, s hamarosan egy tisztásra ért; amit egy kis patak szelt ketté és a miko leült annak partjára; miközben könnyei lassan lefolytak szép metszésû arcán. "Mi történt velem? Miért bánt annyira, hogy Inuyasha nem jön ki a bátyjával? És mit érzek irántuk?"-tette fel magának a kérdéseket a miko, s egyre jobban folytak könnyei. "Nem tudom mihez kezdjek, hisz még mindig szeretem Inuyashát, de nem hiszem hogy megtud nekem bocsátani. A helyében nagy ívben elkerülném magam, mert becsaptam és megcsaltam. Nem igazán értem még mindig hogy miért feküdtem le akkor Sesshoumaruval, hisz nem szeretem."-töprengett tovább. Töprengésébõl Rin vékonyka hangja térítette magához.

-Minden rendben Kagome?-kérdezte aggódva a kislány
-Igen, Rin csak elgondolkodtam kicsit.-felelte a miko halvány mosollyal
-Értem, de miért szaladtál el? Talán haragszol Sesshoumaru nagyúrra?-kérdezte ismét Rin
-Ez egy kicsit bonyolult Rin. Nem haragszom Sesshoumarura csak kicsit össze vagyok zavarodva-mondta Kagoma
-Aha. Kagome ugye szereted a nagyurat?-jött az ártatlan kérdés a kislánytól
-Hát ööö... tudod Rin én kedvelem Sesshoumarut, de egy kicsit össze vagyok zavarodva és nem tudom pontosan mit érzek.-válaszolta a miko

A kislány csak bólintott, hogy megértette a mikot s még egy darabig beszélgettek más dolgokról is. A miko és Rin lassan feláltak a patak partjáról, s tovább beszélgetve sétáltak vissza Miharu falujába, ahol még mindig feszült volt a hangulat. Kagome félénken nézett körbe, majd halkan megszólalt.

-Inuyasha, Sesshoumaru beszélhetnék veletek?-kérdezte bizonytalanul, mire a testvérek nyugodtan követték
-Mirõl van szó?-kérdezte türelmetlenül a hanyou
-Hármónkról. Tudom hogy most haragszol rám Inuyasha, de eddig semmit nem tudtam rólad és te se kerestél meg.-mondta szomorkás hangon a miko
-Kérlek nem mehettem utánad, mert megegyeztem a bátyámmal.-morogta nyugtalanul Inuyasha
-Tttessék?-kérdezte döbbenten a lány
-Szóval a Naraku elleni harcban meghaltál és Sesshoumaru felajánlotta hogy megment, ha kilépek az életedbõl egy idõre.-mondta a hanyou nyugodtan, mire a miko körül forogni kezdett a világ

Sesshoumaru egy gyors mozdulattal elkapta az összeesni készülõ mikot, s a karjában tartva besétált húga kunyhójába. A bent lévõk a belépõ youkai és hanyou felé kapták a fejüket, majd gyorsan helyet csináltak az ájult mikonak. Miután a youkai lerakta a lányt már fordult volna ki a kunyhóból, de Miharu útját állta és maradásra bírta az enyhén dühös Sesshoumarut, majd kedveséhez fordult.

-Ryuu megtennél nekem valamit?-kérdezte kedvesen Miharu
-Persze édesem, mi lenne az?-válaszolta a sárkány démon
-Elhelyeznéd a szüleidnél a vendégeinket Sesshoumaru és a hanyou kivételével?-kérdezte a lány
-Rendben édesem, de legkésõbb két nap múlva visszajövünk.-mondta Ryuu, majd megcsókolta kedvesét

Miharu szenvedélyesen viszonozta kedvese csókját, s miután szétváltak a lány kissé kedvetlenül vett búcsút a sárkány szellemtõl, majd lassan besétált kunyhójába; ahol bátyja és a hanyou morogva néztek a másikra.  Sóhajtva ment ki ismét és hamarosan egy vödörvízzel tért vissza, s miután egy tálba merített belõle óvatosan egy vizes ruhát rakott a miko homlokára. Közben szemeit végig az egymással szemben ülõ és egymásra morgó youkaion és hanyoun tartotta, majd lassan közzéjük sétált és leült.

-Miért csinálod ezt Sesshoumaru?-kérdezte fáradtan Miharu
-Mire gondolsz Miharu?-kérdezte a youkai hidegen
-Arra hogy idõnként feltûnsz nálam és fenekestül felforgatod az életem, hogy utána nyugodtan elsétálj mintha mi sem történt volna.-mondta hasonló hangnemben a youkai lány

Sesshoumaru csak egy morgással válaszolt, mire Miharu dühösen viszonozta a férfi gesztusát. Inuyasha csak értetlenül nézett hol Sesshoumarura, hol Miharura; de egy szót sem értett a kettejük párbeszédébõl. Végül megunta hogy egy szót sem ért, s hangot adott kíváncsiságának.

-Ti meg mirõl beszéltek? S Sesshoumaru mi közöd van ehhez a lányhoz?-kérdezte morogva a hanyou
-Semmi közöd hozzá öcsém.-mondta hasonló hangnemben a youkai
-Mi, ti testvérek vagytok?-kérdezte döbbenten Miharu
-Igen, de nem örülök neki.-morogta Inuyasha

Miharu csak megkövülten nézett rájuk, s szemei és arca egyre nagyobb döbbenetett sugárzott. A youkai lány döbbenete lassan eloszlott, s felkészült arra hogy megossza a hanyouval titkát. Már épp megakart szólalni mikor halk mozgolódást hallottak a miko felõl, aki lassan és kissé bizonytalanul ült fel. Kagome kifejezéstelen szemekkel nézett a testvérekre, s szomorú hangon megszólalt.

-Miért csináltátok ezt velem?-kérdezte a miko
-Mire gondolsz?-kérdezte Inuyasha
-Arra amit nem rég mondtatok. Miért nem hagytatok békében nyugodni?-kérdezte ismét Kagome
-Ne-nem akartalak örökre elveszíteni.-suttogta maga elé Inuyasha

Kagome döbbenten nézett Inuyashára, s nem akart hinni a fülének. Kissé szomorkásan nézett rá, majd halkan és bûntudatosan megszólalt.

-Értem, de sajnos így is elvesztettél.-mondta a miko
-Tudom, de legalább életben vagy és csak ez számít.-suttogta Inuyasha
-Értem, de ha megszületik a baba én visszamegyek a saját világomba hacsak nem jön közbe valami.-mondta határozottan a lány
-Elõtte még lenne egy kérésem hozzátok.-mondta Sesshoumaru töprengõ hangon
-Mi lenne az?-kérdezte rosszat sejtve a hanyou
-Utálom, hogy ezt kell mondanom, de szükségem van a segítségedre hogy visszaszerezzük apánk területeit.-válaszolta hidegen a youkai

Inuyasha döbbenten nézett bátyjára, majd halványan bólintott hogy hajlandó segíteni neki. Kagome mosolyogva nézett a két fiúra, majd lassan felállt és megpróbált kisétálni a kunyhóból a fiúk mellett. A hanyou szomorúan nézett a mellette elhaladó mikora, de nem tett semmit amivel marasztalni tudná a lányt. Kagome épp Sesshoumaru mellett haladt el, amikor megérezte a csuklójára kulcsolódó kezet. Kérdõn nézett a youkaira, aki viszonozta a lány pillantását.

-Hova mész?-kérdezte fagyos hangon a youkai, de szeme másról árulkodott
-Csak sétálni akarok egy kicsit.-válaszolta nyugodtan a lány
-Rendben, de Miharu elkísér.-mondta Sesshoumaru, majd szúrósan nézett a lányra
-Oké, oké. Megyek már.-mondta a youkai lány és csatlakozott a mikohoz

Ahogy kiléptek az ajtón a fiúk még egy darabig hallgatagon ültek egymással szemben, s egyenlõre csak méregették egymást. A csendet végül a hanyou törte meg.

-Szer-szereted Kagomét?-kérdezte enyhén elcsukló hangon Inuyasha
-Hogy érted ezt öcsém?-kérdezte komor hangon a youkai
-Hogy hogy értem?-kérdezte és keserûen felnevetett, majd megválaszolta saját kérdését-Arra vagyok kíváncsi hogy szerelmes vagy-e Kagoméba vagy sem?
-Nem igazán tudom mi köze van ennek a dolognak Nyugathoz, s hogy a kérdésedre válaszoljak nem igazán tudom mit is értesz szerelem alatt.-mondta nyugodtan az idõsebb fivér
-Ne köntör falazz már, hanem válaszolj normálisan.-morogta Inuyasha
-Igazán tudni akarod?-kérdezte a youkai, mire a hanyou bólintott és folytatta-Nem vagyok belé szerelmes, de mint nõ vonz engem. S mióta velünk utazik egyre közelebb került hozzám. Talán úgy fogalmaznék, hogy aggódok érte és félek hogy történik vele valami.
-Gratulálok tesó! Elmondhatod magadról, hogy szerelmes vagy.-mondta Inuyasha

Sesshoumeru morrant egyet és ejtette ezt a számára kényes kérdést, s Inuyasha is jobbnak látta ha nem firtatja tovább a dolgot. Eközben kint Kagome és Miharu nagyon jól elbeszélgetett, s hamarosan szóba került a mindkettejük számára fontos téma.

-Tényleg Kagome. Milyen érzés hogy egy apró lény növekszik benned?-kérdezte kicsit félénken Miharu
-Õszintén szólva, nagyon jó érzés. De miért kérdezed?-dobta vissza a labdát a miko
-Szóval Ryuuval szeretnénk minél elõbb szülõk lenni, de sajnos nem tudom hogy fogadná ezt a hírt Sesshoumaru.-mondta töprengve a youkai lány
-Nyugodj meg elõbb-utóbb elfogadja, hogy családot alapítasz azzal akit szeretsz.-mondta Kagome
-És te szereted a bátyám vagy inkább Inuyashát?-kérdezte Miharu
-Nem tudom.-kezdte sóhajtva a miko-Inuyashát szerettem, de õ mindig csak egy tárgynak tekintett s ráadásul emlékeztettem egykori szerelmére is. Sesshoumaru iránt nem tudom mit érzek. Talán szeretem, de inkább csak egy nagyon jó barát akire mindig számíthatok.-mondta töprengve Kagome
-Értem, de legalább tudom hogy a bátyámnak van még esélye nálad.-válaszolta mosolyogva Miharu
-Ugyan Miharu. Komolyan mondtam hogy ha meg lesz a baba haza megyek vele és nem hiszem hogy valaha is visszajövök ide, hacsak mást nem tartogat számomra az élet.-mondta letörve a youkai lány lelkesedését

Lassan visszafordultak a kunyhó irányába, miközben tovább beszélgettek különféle dolgokról. Néhány perc múlva már a kunyhó ajtaja elõtt álltak és egymás után besétáltak. A kunyhóban elég nagy volt a csend s a fiúk egymással szemben ülve meredtek maguk elé, s néhány percbe beletelt mire a lányokra néztek. Majd a csendet megunva Kagome szólalt meg elõször.

-Mikor indulunk?-kérdezte nyugodtan a miko
-Amikor visszaérnek az öcsém barátai.-mondta enyhe gúnnyal a youkai

Inuyasha csak egy vicsorral jelezte hogy nem tetszik neki a bátyja kijelentése, majd figyelmét ismét a lányokra fordította.

-Sesshoumaru te mondod el vagy én mondjam el Inuyashának az igazságot?-kérdezte a youkai lány
-Mirõl beszélsz? Milyen igazságot?-kérdezte Inuyasha
-Nem hiszem hogy ennyire rossz orrod van öcsém.-kezdte Sesshoumaru-Miharu a nõvéred, s az én húgom.
-Mi??? És ezt miért most mondod el nekem?-kérdezte dühösen a hanyou
-Hogy korekt legyek veled, meg Miharu már elakarta mondani.-mondta hanyagul a youkai
-Korekt? Ezt nevezed te korektnek?-kérdezte egyre dühösebben Inuyasha
-Ne veszekedjetek már megint. Inuyasha inkább örülj hogy egyáltalán megismerhetted Miharut.-mondta Kagome nyugodtan és leült

Inuyasha hitetlenkedve nézett a lányra, majd megadóan sóhajtott. Közben Miharu a vacsorát készítette, s magában mosolyogva hallgatta testvérei vitáját. Mosolya még szélesebb lett mikor arra gondolt, hogy hamarosan nagynéni lesz. Annyira elmerült a gondolataiban hogy észre sem vette mikor Inuyasha besétált a kis konyhába.

-Min mosolyogsz?-kérdezte kedvesen a hanyou
-Jézusom, megijesztettél.-mondta Miharu kicsit összerándulva a váratlan hangtól
-Bocsi nem volt szándékos.-mentegetõzött Inuyasha
-Semmi baj. A kérdésedre a válasz az hogy örülök hogy hamarosan nagynéni leszek, s lehet hogy hamarosan anya is hacsak Sesshoumaru nem fog megint összeveszni Ryuuval.-mondta enyhe gúnnyal a youkai lány az utolsó szavakat
-Ugyan miért veszne vele össze?-kérdezte értetlenül a hanyou
-Fogalmazzunk úgy hogy szerinte Ryuu egy gyík, aki nem érdemel meg.-felelte cinikusan Miharu
-Gyík? Miért mondod ezt?-tette fel a következõ kérdést Inuyasha
-Tudod Ryuu egy vörös sárkány szellem és ez feletébb idegesíti Sesshoumarut.-mondta nevetve a youkai lány

Inuyasha értetlenül nézett rá, majd vállat vonva tovább beszélgettek, míg a másik szobában Sesshoumaru és Kagome egymással szemben csendben ültek. A néma csendet végül a youkai törte meg.

-Visszamész az öcsémhez?-kérdezte halkan, de érthetõen Sesshoumaru
-Nem.-mondta határozottan Kagome
-Akkor mihez akarsz kezdeni?-kérdezte a youkai
-Ha minden jól megy haza fogok menni miután megszületett a baba.-mondta nyugodta a miko
-Értem. Tehát végleges a döntésed?-kérdezte a youkai
-Igen, de szeretném ha tudnád hogy semmit nem bántam meg.-válaszolta a lány
-A gyerekkel mit akarsz csinálni?-tette fel a mindkettejük számára lényeges kérdést Sesshoumaru
-Magammal viszem és felnevelem.-felelte Kagome
-Nem gondolod hogy ebbe nekem is van beleszólásom?-kérdezte enyhe ingerültséggel a hangjában a youkai
-Kérlek gondold végig itt milyen élete lenne?-kérte a miko
-Azt hiszed nem tudnám megvédeni?-kérdezte egyre dühösebben Sesshoumaru
-Nem ezt mondtam, csak arról van szó hogy nem lehetsz mindig mellette és ezt sokan ki fogják használni hogy bántsák.-mondta Kagome, miközben Miharu és Inuyasha a konyha ajtóból figyelte õket

Sesshoumeru morgott nem tetszése kinyilvánítására, s szemei vörösen izzottak fel. Inuyasha már azon volt hogy bemegy hozzájuk, de Miharu a karjára tette a kezét s nemet inetett a fejével.

-Miért nem engedsz be?-kérdezte enyhe ingerültséggel a hanyou
-Ezt kettejüknek kell tisztázni, de egyet értek Kagoméval abban hogy itt veszélyes félszellemnek lenni.-mondta enyhe keserûséggel a hangjában Miharu
-Miért lettél ilyen szomorú? Talán miattam?-kérdete félszegen Inuyasha
-Nem miattad, csak eszembe jutott egy régi barátom.-mondta szomorkásan a youkai lány
-Akarsz róla beszélni?-kérdezte a hanyou
-Nem tudom. Talán.-kezdte Miharu, majd egy keserû sóhaj után folytatta-Tudod ismertem egy félszellem lányt és szegényt néhány úgynevezett fajtársa elõször megalázta s miután mindannyian kiszórakozták vele magukat szinte halálra rugdosták.-mondta könnyek közt a lány
-Ki ki volt a lány?-kérdezte döbbenten a hanyou
-Ryuu húga. Jobban mondva féltestvére.-válaszolta könnyezve Miharu
-Õ nem tett semmit hogy megvédje a testvérét?-kérdezte hitetlenkedve Inuyasha
-De, de még õ is fiatal volt akárcsak Yume. Tudod, Ryuu anyja nehezen fogadta el Yumét, de végül nagyon megszerette és saját lányaként nevelte, míg az édesanyja náluk dolgozott mint szolgáló.-mondta a youkai lány
-Tudom milyen kitaszítottnak lenni.-felelte hasonló hangulatban a hanyou
-De legalább te még élsz nem úgy mint Yume, aki mindössze 16 éves volt emberi években.-mondta könnyezve Miharu

Inuyasha csak bólintott és vigasztalóan átölelte a youkai lányt, majd mindketten bementek Sesshoumaruhoz és Kagoméhoz. Mikor odaértek hozzájuk mindketten leültek, s kérdõn néztek a nem túl beszédes párra. Végül a csendet Miharu törte meg.

-Minden rendben?-kérdezte nyugodtan Miharu
-Szerinted?-kérdezett vissza Sesshoumaru mogorván
-Nyugi, nem kell leharapni a fejem egy ártatlan kérdés miatt.-válaszolta felemelt kezekkel a youkai lány
-Te és az ártatlanság? Na ne nevettes húgi! Te és az a gyík...-mondta a youkai, s folytatta volna ha nem folytják belé a szót
-Gyík!? Ryuu nem gyík, hanem sárkány! És ha arra vagy kíváncsi hogy lefeküdtem-e vele akkor a válaszom igen és nagyon élveztem.-szakította félbe Miharu dühösen

Sesshoumaru morogva nézett húga szemébe, aki dacosan viszonozta a szigorú pillantást míg Kagome próbálta visszatartani feltörõ nevethetnékjét. Inuyasha eközben értetlenül nézett testvéreire, s enyhe pírral hallgatta nõvére kifakadását. Kagome lassan felállt és kisétált a kunyhóból még azelõtt hogy kitört volna belõle a nevetés. A miko a kunyhó mögötti tisztásra sétált, s egy nagyobb kõre leülve nézett maga elé, míg egy forgószél fel nem riasztotta töprengésébõl. Inuyasha a kunyhóban hirtelen erõteljesen morogni kezdett, majd halkan szitkozódva felállt.

-Mi a fenét keres itt az az átkozott bolha fészek?-kérdezte dühösen magát a hanyou
-Kirõl beszélsz Inuyasha?-kérdezte Miharu
-Kougárol a farkasok vezérérõl.-morogta vissza, miközben kirohant

Miharu kíváncsian követte Inuyashát a kunyhója mögötti tisztásra, ahol meglátta az említett farkas szellemet, aki épp Kagoménak udvarolt.

-Kagome kedvesem, ugye jól bánik veled a pincsi?-kérdezte a farkas szellem a miko kezeit fogva
-Kouga, kérlek engedj el. S van neve is a "pincsinek" ahogy te nevezed méghozzá Inuyasha. S igen jól bánik velem fõleg hogy majdnem két éve találkoztunk utoljára.-válaszolta kimérten Kagome
-De hát érzem rajtad a pincsi szagát!-mondta döbbenten Kouga
-Kit neveztél te pincsinek bolhafészek?-kérdezte dühösen az épp megérkezõ hanyou
-Téged pincsi. Mit csináltál az asszonyommal?-kérdezte enyhe dühvel a farkasz szellem
-Kagome nem a te asszonyod és semmi közöd hozzá bolha zsák.-kontrázott Inuyasha

Miharu a jelenet láttán elnevette magát, míg bátyja fejcsóválva nézte mögüle a két fél szócsatáját. Kagome lemondóan sóhajtott, majd könnyed léptekkel faképnél hagyta a veszekedõket s a távolabb álló két youkaihoz sétált, ahol Miharu egybõl kérdésekkel bombázta.

-Ki az a fickó aki ennyire fel tudta húzni Inuyashát?-kérdezte kíváncsian a youkai lány
-A neve Kouga és egy farkas klán vezére. Egyébként Inuyashával ki nem állhatják egymást, s mindig ezt csinálták mikor találkoztak.-válaszolta a miko
-Szánalmas bolondok.-morogta az orra alatt Sesshoumaru
-Ez még nem is olyan vészes. Ennél már sokkal jobban is összeugrottak.-mondta Kagome
-Ig-igazán?-kérdezte halkan kuncogva Miharu

Sesshoumaru morrant egyet majd a vitázókhoz sétált, s könnyedén fejbe kólintotta átkozódó öccsét; mire Kouga elmosolyodott.

-Mi az pincsi már mást is felhúztál?-gúnyolódott a farkas démon
-Csend legyen ordas.-kezdte morogva Sesshoumaru, majd folytatta-Te meg öcsém intézd már el ezt a kis szájhõst.
-Szájhõs? Ki vagy te hogy így beszélj velem?-kérdezte meggondolatlanul Kouga
-Fogd be ordas ha kedves az életed.-morogta Sesshoumaru villámló szemekkel

Kouga tovább akarta ingerelni az amúgy is dühös youkait, de ösztöne megállásra késztette és miután intett Kagomének eltûnt a már jól ismert forgószélben. Inuyasha még szitkozódott volna egy ideig, ha bátyja ökle nem találkozik a fejével és észhez nem téríti. Morogva nézett bátyjára, de nem tett semmit a megtorlás érdekében és némán sétált Miharuékhoz. Miharu nehezen palástolta mosolyát és inkább magára hagyta dühös öccsét és morgolódó bátyját, majd Kagoméba karolva elindult Ryuu szüleinek palotájába. A fivérek egy darabig még farkas szemet néztek egymással, majd szemeiket a lányok felé fordították, akiknek már csak a halvány körvonalait látták. Inuyasha elõször azt hitte rosszul lát, de amint meglátta bátyja hasonló tekintetét rádöbbent hogy tényleg faképnél hagyták õket. Sesshoumaru egy enyhe vállrándítással elindult Miharuék után, míg Inuyasha még néhány percig hitetlenül nézett utánuk majd gyorsan felzárkózott bátyja mellé. A hanyou kissé félve szólalt meg miközben maga elé nézett.

-Elhiszed hogy csak így itt hagytak minket?-kérdezte döbbent hangon a hanyou

Sesshoumaru válaszra sem méltatva folytatta útját, míg Inuyasha kicsit lemaradva követte miközben az orra alatt motyogott. Sesshoumaru unottan hallgatta öccse motyogását, s már közel állt hozzá hogy ismét fejbe vágja a hanyout, de mégse tette inkább csak morrant egyet hátha észhez tér. Inuyasha meghallotta a figyelmeztetést és további gondolatait megtartotta magának, miközben bátyja után kullogott. Hamarosan beérték az elmerülten beszélgetõ lányokat, s lassan meglátták a nem messze tõlük álló palotát is. Miharu boldogan és gyors léptekkel közeledett a palotához, miközben magával húzta a mikot is. Sesshoumaru egy pillanatra megtorpant, s a gondolataiba merült hanyou a hátának sétált és a földre huppant. Miharu kopogás nélkül ment be a palota külsõ kapuján, de néhány õr az útjukba állt.

-A palotába nem léphetnek be halandók.-mondta az egyik szigorúan
-Velem van és már várnak minket.-felelte hasonló hangnemben a youkai lány

Míg Miharu az õrökkel vitázott melléjük ért Sesshoumaru és Inuyasha is, mire az õr ismét megszólalt, amit a hanyou nehezményezett. A hanyou erõteljesen tiltakozott a szerinte õt ért sértés miatt, mire az egész palota kisereglett a kapuhoz.

-Mi folyik itt?-kérdezte erõteljes hangon a palota ura
-Elnézést nagyuram, de ez a félvér be akar lépni a palotába.-felelte tisztelettel az egyik õr
-Idióta. Õk a barátnõm testvérei és az egyikük asszonya a halandó nõ.-mondta dühösen Ryuu
-Elnézést hercegem nem tudtam.-felelte alázatosan az õr

Miután tisztázták a dolgokat mindannyian beléptek a palotába, ahol ugyan tisztelettel bántak velük, de mindannyian érezték a megvetõ pillantásokat. Egy feszültségekkel teli óra múlva ismét útra keltek, s elindultak nyugat felé hogy visszaszerezzék Inu no Taishou egykori területét. Már egy ideje úton voltak, s Inuyasha egyre jobban eltávolodott Kagométól amit a lány egyáltalán nem vett zokon. Idõ közben Inuyasha és Sesshoumaru egyre jobban megértette egymást, ami kicsit meglepte a társaságot hisz mindannyian tudták hogy a fivérek nem kedvelik egymást. A nyugatra vezetõ út aránylag nyugodtan és eseménytelenül zajlott, de egy este mikor a lányok fürödni mentek megtámadta õket egy szellem. Kagomén kívül mindenki idõben félre tudott ugrani a támadás elõl, de a várandós mikot oldalba kapta a szellem támadása amivel sikerült mérget juttatnia áldozata szervezetébe. A szellem már készült volna bevinni a végzetes csapást mikor egy sárga energia ostor ketté szelte s egy másik sárga fény csík végleg elporlasztotta a támadót. A csapat minden tagja az ájult és vérzõ miko köré gyûlt, s Sango segítségével ellátták annak súlyos oldal sebét. Miután a tayia nagyjából ellátta barátnõje sebét Ryuu segítségével visszavitték táborhelyükre, s immár rendesen kimosták és bekötözték a miko oldalán tátongó sebet. Inuyasha és Sesshoumaru egész idõ alatt a lányok lába alatt voltak, s mindannyian látták a fivérek aggodalmát. Végül Sango és a velük lévõ lányok ismét elindultak a közeli tóhoz, s gyors ütemben rendbe rakták magukat majd visszasétáltak az ájult miko mellett üldögélõ fiúkhoz. Szótlanul vacsoráztak meg majd lassan mindannyian nyugovóra tértek Inuyasha és Sesshoumaru kivételével, akik elõször hallgatagon ültek egymás mellett majd halkan beszélgetni kezdtek.

-Remélem túl éli.-suttogta Inuyasha
-Én is öcsi, én is.-felelte hasonló hangnemben Sesshoumaru
-Mihez kezdesz, ha még se marad életben?-kérdezte színtelen hangon a hanyou
-Ezen ráérek akkor gondolkodni, ha bekövetkezik.-válaszolta a youkai
-Értem. Õszintén szólva nem akarom megint elveszíteni õt. Pedig tudom, hogy már rég nem hozzám tartozik, hanem hozzád. De mégis õ volt az elsõ aki elfogadott olyannak amilyen vagyok.-suttogta elcsukló hangon Inuyasha
-Tévedsz öcsi. Nem tartozik hozzám se. Tudod az a pár órás együttlét volt minden amit együtt töltöttünk, de az után minden kezdett elromlani.-mondta keserûséggel a hangjában Sesshoumaru
-Azért annyira nem lehet rossz a helyzet. Ahogy láttam Kagome ad valamelyest a véleményedre.-ütött meg biztató hangot a hanyou
-Nem hinném öcsi, ha így lenne akkor nem akarna minden áron haza menni.-mondta szkeptikusan a youkai
-Azért õt is meg lehet érteni. Csak biztonságban akarja tudni a születendõ gyermekét, ami itt nem lehetséges.-mondta Inuyasha
-Meg tudom védeni õket.-mondta Sesshoumaru
-Tudom bátyó, de néha nem elég ha jót akarsz. Tudod sokan akkor bántják a másikat, mikor senki nem látja vagy csak olyanok vannak körülötte akik hasonlóan gondolkodnak.-mondta keserûen a hanyou
-Ennyire rossz gyerekkorod volt?-kérdezte halkan a youkai
-Igen. Az emberek megvetetek és le korcsoztak vagy ha anyám nem látta kõvel hajigáltak, de a tiszta vérû szellemek sem voltak jobbak.-felelte keserûen Inuyasha

Sesshoumaru meglepetten nézett öccsére, aki mereven nézett maga elé majd néhány perccel késõbb bátyjára emelte könnyektõl homályos arany barna szemeit. A youkait megdöbbentette öccse keserû tekintete, s kezdte megérteni miért akar mindenáron bizonyítani mások elõtt. Sóhajtva állt fel s vetett még egy pillantást a sérült mikora, majd lassan elindult nyugat felé, de egy hang megállította.

-Hova mész Sesshoumaru?-kérdezte Inuyasha
-Körülnézek.-válaszolta nyugodtan a youkai
-Veled megyek.-mondta a hanyou
-Maradj itt és vigyázz Kagoméra.-mondta határozottan a youkai
-Ezt Sango, Miroku és Miharu is meg tudja tenni. Egyébként meg nem akarok még egy napot egy helyben maradni.-felelte hasonló hangnemben a hanyou
-Most mit vacakoltok ezen? Menjetek mindketten és még Ryuu is veletek tart én meg vigyázok a papnõre.-motyogta álmos hangon Miharu, miközben arany szemeit dörzsölgette
-Ennyire útban lennék édes?-hallatszott Ryuu álmos hangja
-Nem csak szeretném, ha jobban megismerkednétek egymással. A másik meg hogy mi se hátráltatunk benneteket és hárman gyorsabban haladtok.-mondta bölcsen Miharu
-Igazad van Miharu.-mondta Inuyasha
-Rendben.-adta meg magát Sesshoumaru

Miharu boldogan ölelte át bátyját, majd öccsét és legvégül kedvesétõl is búcsút vett, bár az utóbitól elég nehezen akart elválni. Miután elbúcsúztak a youkai lánytól útra keltek nyugat felé, de jóval gyorsabban haladtak, mintha a többiek is velük lettek volna. Inuyasha egy ideig tudta tartani a bátyja és a sárkány szellem által diktált gyors tempót, de lassan kezdett fáradni ami nem kerülte el a vele lévõ youkaiok figyelmét sem. Sesshoumaru lassított kicsit majd könnyedén elkapta öccse karját és szorosan megfogta, majd fénygömbbé alakult és úgy száguldott nyugat irányába, miközben erõsen tartotta Inuyashát. Ryuu is hasonlóan cselekedett csak õ nem fehér, hanem vörös fénygömbként száguldott a fivérek után. Néhány órával késõbb megérkeztek nyugatra, s Sesshoumaru vezetésével elindultak arra amerre a palota romjainak és néhány épp szárnyának kellett lennie. Mikor odaértek az inuyoukai megtorpant s hitetlenkedve nézett az elõtte álló teljesen épp nyugati palotára.

-Minden rendben Sesshoumaru?-kérdezte Inuyasha bátyja mellé lépve
-Nem tudom öcsi. Mikor utoljára erre jártam a palota még félig romokban hevert.-mondta Sesshoumaru

Inuyasha meglepetten nézett bátyjára, majd tettek néhány lépést a palota felé mikor kinyilt a kapu és kilépett rajta egy lány nyomában egy idõsebb férfival. Ryuu dermedten nézett a lányra, akinek világosbarna haja volt ami könnyedén lebegett utána miközben vidáman kiszaladt a palota kapun. A lány hirtelen megtorpant s az idegenekre nézatt, majd egy könnyed mozdulattal a sárkány szellem nyakába ugrott és vidáman tekintett rá vörös szemeivel. Ryuu alig tudott szóhoz jutni döbbenetében, s néhány percig eltartott amig megtalálta a hangját.

-Yume azt hittem meghaltál.-suttogta rekedten Ryuu
-Nem haltam meg.-felelte vidáman a lány
-Yume kérlek gyere ide.-hallatszott az idõsebb youkai hangja
-Megyek már Yamato.-mondta mosolyogva a lány

A férfi nyugodtan megvárta amig a lány odaér hozzá, majd elé sétált és megállt Sesshoumaruval szemben. A fiatalabb youkai kimérten végig mérte idõsebb társát, akinek hosszú fekete haja, sötét barna szeme és egy pár fekete méregcsíkja volt. Yamato is hasonlóan cselekedett csak õ mindhármukat végignézte, s végül nyugodtan megszólalt.

-Kik vagytok és mit kerestek itt?-kérdezte Yamato
-Én Sesshoumaru vagyok, a félvér az öcsém Inuyasha a közelében álló gyík Ryuu.-felelte hidegen Sesshoumaru
-Nem vagyok gyík, kutya.-sziszegte Ryuu

Sesshoumaru dühösen morogva fordult Ryuu felé, aki hasonlóan paprikás hangulatban volt. Néhány pillanat múlva a két youkai egymásnak esett, majd mindketten felvették eredeti alakjukat. Inuyasha döbbenten nézett rájuk, majd sóhajtva megrázta a fejét.

-És még rám mondják, hogy meggondolatlan vagyok.-dünnyögte az orra alatt a hanyou
-Mi bajuk van egymással?-kérdezte Yamato
-Õszintén szólva fogalmam sincs. Csak annyit tudok hogy Ryuu és a nõvérem Miharu együtt vannak, s ez felettébb zavarja a bátyámat.-felelte a hanyou elgondolkodva
-Értem. De miért jöttetek ide?-tette fel következõ kérdését a dai-youkai
-Mert ez a terület valamikor az apámé volt.-mondta Inuyasha
-Ki volt az apád?-jött a kérdés Yamatotól
-Inu no Taishou, de csak a bátyjám ismerte apánk arcát meg valószínûleg a nõvérem.-felelte enyhe keserûséggel Inuyasha
-Szóval ti Nyugat urának a fiai vagytok, akkor az én feladatom véget is ért.-mondta elgondolkodva a dai-youkai
-Miért? Mi volt a feladata?-kérdezte kíváncsian a hanyou
-Megõrizni nyugatot a jogos örököseinek.-mondta Yamato
-Értem és köszönjük-mondta Inuyasha
-Nincs mit, szívesen vigyáztam öreg barátom területére, de nem gondolod hogy abbahagyhatnák már a veszekedést?-kérdezte a dai-youkai fejével a veszekedõk felé bökve
-Hát ideje lenne, de én biztos nem szólok nekik.-mondta a hanyou

Yamato elmosolyodott és tekintetét visszafordította a két youkai felé. Valahol megértette a hanyou vonakodását a közbe avatkozás említése miatt, hisz a két fél elég erõs volt ahhoz hogy komoly kárt tegyen a másikban. Végül döntött és a veszekedõk közzé állt eredeti alakjában, ami miatt Sesshoumaru erõteljesen morogni kezdett. Yamato egy hatalmas fekete párduc képében állt a fehér kutya és a vörös sárkány közt, akik még mindig fújtak és morogtak egymásra. Még jó darabig sakkban tartotta a két dühös és feszült youkait, miközben Inuyasha fejcsóválva sétált közelebb Yuméhoz.

-Szia!-köszönt a hanyou
-Szia! Hogy vagy?-kérdezte mosolyogva a lány
-Eddig jól voltam, de már kezdek kételkedni benne.-felelte irónikusan Inuyasha
-Ugyan miért?-kérdezte ismét Yume
-Elõször is a bátyjám kicsit morcos hangulatban van az utóbbi idõben, másodszor pedig nem lehetek azzal akit szeretek. Bár ehhez már hozzá szoktam és csak az számít hogy életben legyen.-felelte a hanyou
-Megértelek. Én is most láttam újra a bátyám. Tudod mikor utoljára találkoztunk épp meg akart menteni néhány fiútól, de azok többen voltak és nagyon elláták a baját. Engem elhurcoltak és azt mondták a családomnak hogy meghaltam, de szerencsémre még idõben rámtalált Yamato.-mondta mosolyogva Yume
-Te is félszellem vagy, mint én.-mondta döbenten Inuyasha
-Igen, de rajtam nem igen látszik hogy az vagyok.-felelte mosolyogva a hanyou lány

Még sok mindenrõl beszélgettek egymással, mikor végre Yamato elérte célját és sikeresen lenyugtatta a forrongó kedélyeket. Szinte mindhárman egyszerre vették vissza emberibb alakjukat, s közben Sesshoumaru és Ryuu még mindig morgott a másikra; de legalább már nem akarták kitekerni egymás nyakát. Miután tekintetüket elszakítoták a másiktól szinte egyszerre néztek Inuyasháék felé, akik vígan beszélgettek egymással. Sesshoumaru és Ryuu szóhoz se jutottak, s morogva néztek testvéreik felé míg Yamato halványan elmosolyodott majd megszólalt.

-Mi lenne ha bemennénk a palotába.-kérdezte a dai-youkai, mire a fiatalok bólintottak

A fekete párduc(leopárd) szellem bevezette vendégeiket a palotába, majd lassan és érthetõen megszólalt.

-Tudom, hogy azért jöttetek hogy visszakapjátok a nyugati területeket, s joggal kérdezhetitek hogy miért rám bízta rám nyugat védelmét Inu no Taishou.-kezdte a magyarázatott Yamato, majd folytatta-Tisztában vagyok vele hogy mint kutya szellemek nam kedvelitek a fajtám, de apátokkal a sok csatározás ellenére barátok lettünk. Körülbelül 30 évvel ezelõtt kerestem fel Nyugatott, de csak a félig romokban lévõ palotát találtam. Mivel megigértem Inu no Taishounak, hogy míg fiai nem lesznek elég erõsek és felkészültek ahhoz hogy átvegyék Nyugat irányításást vigyázok a területre.
-Ez mind szép és jó, de apám soha nem szövetkezett volna egy párduccal.-felelte hidegen Sesshoumaru
-Igazad van, de apád is változhatott az évek alatt mint ahogy te is.-válaszolta a dai-youkai
-Öhm Sesshoumaru nem kellene már a lányokért menni? Nem mintha aggódnék értük csak szeretném még viszont látni a szerzetest, de ez ha túl sokáig maradnak távol nem biztos hogy teljesül.-mondta elgondolkodva a hanyou
-Szóval a barátaitok a közelben vannak?-kérdezte Yamato
-Hát a barát nem elég jó kifejezés. Tudja a társaink elég viccesek néha, ami nem baj ha mindegyik megússza néhány karcolással, de sajnos a társaságokban lévõ szerzetes imádja a csinos nõket és nem tud a kezénak parancsonli.-mondta Inuyasha egy félmosoly kíséretében
-Értem, ha kell a rendelkezésetekre bocsátom a királyi hintót.-válaszolta a dai-youkai
-Köszönjük. Na akkor ki menjen?-kérdezte a hanyou
-A kutya.-fújta Ryuu

Sesshoumaru enyhén morogva állt fel és indult az istálók felé, ahonnan a királyi hintóval távozott. Néhány óra múlva megérkezett a csapat hátra maradt tagjaihoz, s halvány mosollyal nyugtázta hogy öccse aggodalma a szerzetes iránt nem volt alaptalan. A youkai óvatosan felemelte az eszméletlen mikot és miután mindannyian elkészültek visszaindultak nyugatra. Gyorsan haldtak, de még így is csak késõ este értek vissza a palotához. Amint a hinto megállt a kapu elõtt a palotában lévõk kisiettek üdvözölni õket, de amint Yamato meglátta a sérült mikot Sesshoumaru ölében gyorsan intézkedett. Pár perc múlva a sérült lány már egy baldachinos ágyban feküdt, s mellette ott volt az orvos is, aki szintén a palotában lakott egy távolabbi szárnyban. Néhány óra múlva az orvos gondterhelten lépett ki a miko ajtaján.

-Minden rendben van doktor Haruka?-kérdezte nyugodtan Yamato
-Bár így lenne nagyuram, de attól tartok a lány nem biztos hogy túl éli a szülést.-sóhajtotta gondterhelten Dr.Haruka
-Mentse meg.-morogta feszülten Sesshoumaru
-Mindent megteszek érte uram, de ez a hölgytõl is függ hogy mennyire akar élni.-felelte a doktor
-Elnézést doktor úr, de Kagome rosszabbul van.-sietett feléjük rémülten Sango
-Már is megyek.-mondta majd elsietett a tayiával

Ahogy belépett a szobába Haruka doktor egybõl látta, hogy a lánynál megkezdõdött a szülés. Gondterhelten nézett a lányra s remélte hogy csak téves riasztás, de ahogy egyre elõrébb haladt az idõ világossá vált az orvos számára hogy a miko szülni fog. Alig négy órával késõbb Haruka doktor már egy csepp kislány életéért küzdött, s erõfeszítését siker kronázta igaz a baba élete még mindig hajszálon fügött. Amint a baba biztonságban volt a doktor minden figyelmét a mikora fordította, akinek légzése leállt egy pillanatra majd ismét lélegezni kezdett. A doktor melett még ott volt Sango is aki immár a kislánnyal a kezében sétált ki a folyosóra, míg az orvos barátnõje életéért küzdött. Újabb órákkal késõbb a doktor is kilépett a szobából.

-Mi van vele?-kérdezte hidegen Sesshoumaru, de a szemében tükrözõdõ aggodalom meghazudtolta fagyos hangját
-Nem biztos hogy túl éli, de még lélegzik.-mondta gondterhelten az orvos
-Tegyen meg mindent annak érdekében hogy köztünk maradjon.-felelte fagyosan a youkai
-Azt hiszem nem értett meg uram. A lány élet és halál közt lebeg. Még az is szerencse hogy a babát sikerült megmentenem.-válaszolta dr.Haruka
-Nem érdekel a kifogása. Az a dolga hogy megmentse õket.-morogta fenyegetõen Sesshoumaru
-Nyugodj meg bátyó. Hidj abban hogy nem hagy itt sem téged, sem a lányotokat.-mondta nyugtatólag Mina

Sesshoumaru morogva elsétált, s szomorúan lépett be a miko szobájába. A youkai óvatosan leült a lány ágyára, s szomorúan nézett a békésen szuszogó lányra. "Nem hiszem el, hogy halandó létedre ennyire hozzám nõttél. Csak azért vettelek magamhoz, hogy az öcsémet idegesítsem s észre se vettem mennyire az életem részévé váltál Rinnel együtt. Nem akarlak elveszíteni, de ha még is megtörténik hogy itt hagysz minket remélem boldog leszel ott ahová kerülsz."-gondolta Sesshoumaru, miközben egy könnycsepp folyt le az arcán. Óvatosan a lány mellé feküdt, majd félkönyökre támaszkodott s úgy figyelte a lány minden mozdulatát. Órákkal késõbb kinyilt a miko szobájának ajtaja, s belépett rajta Yamata.

-Nem gondolod hogy ideje lenne enned valamit?-kérdezte kedvesen a dai-youkai
-Nem fogom itt hagyni.-mondta határozottan a fiatalabb youkai
-Megértelek. Tudod most úgy viselkedsz mint apád, mikor megismerte Izoyait.-felelte mosolyogva Yamata

Sesshoumaru fáradtan nézett az idõsebb youkaira, aki megnyugtatólag a vállára rakta a kezét majd kisétált. Néhány perc múlva visszatért némi élelemmel és vele volt még a tayia is aki a kezében tartotta az újszülött kislányt, akit átadott apjának. Yamato miután lerakta az ételt kisétált a szobából, s nem sokkal késõbb Sango is követte a youkait. A csapat elégé le volt hangolva Kagome állapota miatt, s remélték hogy barátjuk még jó darabig velük marad. Lassan teltek a hetek, de Kagome állapota még mindig nem igen javult ami egyre jobban aggasztotta a lány barátait. Sesshoumaru szinte minden idejét a mikonál töltötte, s közben néha-néha óvatosan a kezébe vette a lányát is. A youkai arcvonásai meglágyultak ahogy a kislányra nézett, kinek ezüst hajacskája és borostyán színû szemei voltak valamint arca két oldalán egy-egy halvány vörös méreg csík. Már majdnem egy hónapja hogy a kislány megszületett, de Sesshoumaru még mindig nem adott neki nevet. A youkai nem akart anélkül dönteni hogy meg ne kérdezze Kagomét a kicsi nevével kapcsolatban, de egyenlõre még mindig élet és halál között lebegett. A csapat minden nap meglátogatta a lányt. Yamato mosolyogva figyelte a fiatalokat akik élettel töltötték meg az évekig kihalt nyugati palotát, s figyelmét nem kerülte el a szeme elõtt kibontakozó szerelem sem. Örült  hogy nevelt lánya boldog nyugat hercegével, de az viszont aggasztotta hogy az idõsebb fiú nem akar kimozdulni a miko szobájából. Ugyan megértette Sesshoumarut, de nem szerette volna ha a férfi tönkre teszi magát. A dai-youkai lassan a miko szobája felé sétált, s elhatározta hogy ha kell erõszakkal viszi ki a friss levegõre a youkait. Már majdnem a szobához ért, amikor halk hangokat hallott kiszûrõdni onnan s megállt a szoba ajtajában.

-Ho-hol van a baba?-kérdezte rekedt hangon Kagome, miután magához tért
-Megijesztettél minket. A baba jól van.-mondta a youkai megkönnyebbülten
-Mi történt pontosan?-kérdezte suttogva a miko
-Megtámadt benneteket egy démon, s téged sikerült megsebeznie és megmérgeznie. Ennek már egy hónapja, s azóta nem tértél magadhoz.-felelte Sesshoumaru
-Akkor elég sokat aludtam. A babának adtál már nevet?-kérdezte mosolyogva Kagome
-Nélküled nem akartam elnevezni. De következõleg nem ajánlom hogy így rám ijessz!-mondta fenyegetõ hangon a youkai, mire belépett Yamato
-Ejnye Sesshoumaru. Nem lenne szabad így beszélni a hölgyel, hisz még csak most ébredt fel.-mondta mosolyogva a dai-youkai, mire Kagome kissé ijedten nézett rá
-Yamato. Apámhoz is berontottál kopogás nélkül?-kérdezte gúnyosan a youkai
-Elnézést, de ki maga?-kérdezte remegõ hangon a miko
-Jelenleg nyugat helytartója vagyok, mert az örökös nem volt hajlandó elmozdulni maga mellõl kedvesem.-válaszolt Yamato
-Azt akarja mondani hogy Sesshoumaru végig mellettem volt?-kérdezte döbbenten a lány
-Eltalálta kishölgy, de mit szólna hozzá ha kijönnének kicsit a friss levegõre mindhárman?-kérdezte mosolyogva Yamato
-Miért ne, de tudja van egy kis gond. Nem igazán tudom hogy fel tudok-e állni.-felelte bocsánatkérõ tekintettel Kagome

Sesshoumaru elmosolyodott és óvatosan az ölébe vette a lányt, míg Yamato a babával a karjában sétált ki a szobából. Ahogy kiértek a palota kertjébe a csapat tagjai köréjük gyûltek, s boldogan meséltek el mindent a mikonak ami kimaradt az életébõl az elmúlt hónapban. Kagome mosolyogva nézte amint egykori kedvese boldog egy másik lány mellett, akit õ még nem ismer. Lassan minden visszatért a régi kerékvágásba, s végre a baba is megkapta az õt megilletõ nevet. Bár a miko balesete nem múlt el nyomtalanul, mivel a lány nem hozhatott világra több gyermeket ami nagyon elszomorította. A kislány a Naomi nevet viselte. A miko elmosolyodott, majd az õt vivõ youkaihoz fordult.

-Sesshoumaru nem értem miért maradtál mellettem, mikor nem szereted a halandókat.-jegyezte meg elgondolkodva Kagome
-Ez egszerû Kagome a bátyám...-kezdte Inuyasha, de egy oldalába fúródó könyök elhallgatatta
-Igen?-nézett rá kérdõn a miko
-Az öcsém csak azt akarja mondani hogy megkedveltelek.-mondta nyugottan a youkai
-Kedveled? Én inkább azt mondanám szereted bátyjó!-tette hozzá mosolyogva a hanyou
-Értem, tehát azért virrasztottál mellettem már egy hónapja mert megkedveltél?-nézett a youkaira kérdõn a miko
-Így is mondhatjuk.-válaszolta Sesshoumaru
-Értem. Ahhoz mit szólnál, ha azt mondanám hogy...-kezdte Kagome, majd a a youkai fülébe súgta-Én is kedvellek.

A youkai elmosolyodott a válaszon, majd mindenki elõtt egy apró csókot lehelt a miko ajkára. Inuyasha elmosolyodott bátyjáék láttán, majd õ is követte fivére példáját csak õ Yumét csókolta meg. Miharu alig várta hogy kettesben legyen Ryuuval, s elbeszélgessenek néhány fontos dologról s végül úgy döntöttek hogy visszatérnek Ryuu szüleinek területére. Sesshoumaru nem igen örült húga döntésének, de végül még is áldását adta rá és a sárkány szellemre amin mindkét érintett meglepõdött. Yume ismét búcsút vett testvérétõl, de megigérte neki hogy amint tudja meglátogatja õket és szüleit aminek bátyja nagyon örült. Hosszas búcsúzkodás után a sárkány szellem és kedvese elhagyta nyugat  területét és visszatért a fiú szüleihez. Inuyasha egyre közelebb került Yuméhoz, s a lánnyal együtt kezdett új életet. Sesshoumaru végül bevalotta Kagoménak érzéseit, s még azt sem bánta hogy a lány nem ajándékozhatja meg több gyermekkel. A miko kicsit bánatos volt amiatt hogy nem lehet több gyermeke, de hálás volt azért hogy az elmúlt évek kalandjai után végre megtalálta azt aki mellett leélheti az életét. Igaz eleinte nem pont Sesshoumarura gondolt hanem Inuyashára, de a hanyou nem igen közeledett felé. Végül Kagome örült hogy egykori kedvese megtalálta a boldogságot Yume oldalán, s õ maga szabadon megvalhatta érzéseit a youkainak. Egy érzelmileg, testileg és lelkileg megterhelõ utat tudhatott maga mögött, ami tele volt különbözõ veszélyes helyzetekkel s nem egyszer közel állt ahhoz hogy végleg maga mögött hagyja a középkori Japán ismerõs és veszélyes világát. De mégse tette meg s most már nem is fogja megtenni esetleg csak annyira megy haza hogy meglátogassa a családját, s megpróbálja kideríteni a modern világ orvosainak segítségével hogy lányának lehet-e testvére. Sajnos azonban még a modern orvos tudomány sem tudott neki segíteni, s kissé szomorúan vette tudomásul hogy egyedül csak Naomi van neki. Végre minadnnyian megtalálták a boldogságot, s még utoljára együtt vacsorázott a csapat, majd végleg elváltak útjaik. Sango és Miroku visszatértek a tayia szülõ falujába és újra indították a szellemirtók képzését. Inuyasha nyugaton maradt Yuméval és a bátyjáéktól nem messze épített maguknak egy kis kunyhót, amit bátyja segítségével egy idõ után kibõvítettek. Yamato félre vonult és a háttérbõl egyengette a fiatalok útját, s a terület védelmének érdekében néha fájó döntéseket hozott, de mindig a háttérben maradt.

Vége