Érzelmek viharában
Szomorú nap virradt a középkori Japánra. Az
elmúlt nap egy véres csata fejezõdött be, ami
eldöntötte az emberek sorsát. Egy hosszú
ezüstös fehér hajú fiú sírt egy
fura ruhás lány élettelen teste felett, s
elkeseredését csak fokozta hogy barátai
súlyos sebekkel feküdtek a közelben. Nehezen
állt fel s miután társait elvitte Kaede
anyó falujába s az idõs papnõ gondjaira
bízta õket
visszament halott kedveséhez. Kesergésének halk
léptek vetettek véget.
-Ölj meg Sesshoumaru nem fogok védekezni.-mondta
szomorúan és felállt
-Szánalmas hogy egy halandót siratsz
öcsém.-jött a hideg válasz a youkaitól
-Ha annyira szánalmasnak tartod miért vagy
itt?-kérdezte színtelenül a hanyou
-Egy egyezséget ajánlok neked öcsém.-mondta
nyugodtan Sesshoumaru
-Még is miféle egyezséget?-kérdezte egy
halvány remény sugár
kíséretében Inuyasha
-Visszahozom a lányt, ha eltûnsz az
életébõl
míg nem szólok.-mondta egy gúnyos mosoly
kíséretében a youkai
-Ezt nem kérheted tõlem.-suttogta elhaló hangon a
hanyou
-Gondold meg öcsém. Nem lesz több
lehetõséged.-mondta hidegen Sesshoumaru
-Rendben beleegyezek, de akkor vigyázz rá.-motyogta
szomorúan Inuyasha, s egy utolsó csókot lehelt
halott kedvese ajkaira
A hanyou szomorúan és könnyes szemekkel
távozott, míg bátyja erõsen
koncentrálni
kezdett és a kezében lévõ Tenseiga
lüktetni
kezdett s egy könnyed csapással megölte az
alvilág küldötteit. A hanyou még egy darabig
figyelte bátyja ténykedését, majd egy
fáradt sóhaj kíséretében visszament
Kaede anyó falujába a barátaihoz. Eközben a
tisztáson a miko lassan ébredezni kezdett, s az
elsõ akit
meglátott a felette tornyosuló youkai volt. Szemeit
ismét lehunyta s várta a halálos csapást,
amivel Sesshoumaru végez vele. De legnagyobb
meglepetésére a végzetes csapás elmaradt, s
helyette érezte amint a youkai óvatosan felemeli
és elsétál vele. Lassan ismét kinyitotta
gesztenye barna szemeit amiket az õt vivõ youkai arany
szemeibe
függesztett, s kérdõn nézett farkas szemet
vele.
-Ne várd hogy az idióta öcsém érted
jöjjön.-válaszolta a ki nem mondott
kérdésre Sesshoumaru
-Hol van most?-kérdezte halk hangon Kagome
-Tisztes távolságban tõlem.-felelte a youkai
-Értem, de miért hoztál magaddal?-kérdezte
egyre halkuló hangon a miko
-Hamarosan megtudod.-morogta és részérõl
befejezte
a beszélgetést
A lány lassan ismét lehunyta szemeit, s mély
álomba merült. Sesshoumaru lassan
fénygömbbé alakult s egy távoli falu
felé vette az irányt, amint elérte a falu
határát visszavette emberibb alakját, s hideg
nyugalommal sétált be a felbolydult faluba. Már
megszokta hogy a halandók rettegnek tõle, s nyugodtan
sétált az egyik kunyhó felé; majd mikor
odaért kopogás nélkül belépett a
házba és egy közeli futonra lefektette a
kezében alvó mikot. Miután lerakta a lányt
leült a kunyhó egyik távoli sarkába, s
behunyta arany szemeit. Néhány perccel
késõbb halk
lépteket hallott az ajtó felõl, s nem sokkal
késõbb belépett a kunyhóba egy
hosszú
fehér hajú arany szemû lány. A bent
pihenõ youkai
lassan felemelte tekintetét a belépõre, s minden
sietség nélkül állt fel. A lány lassan
elmosolyodott és a felálló youkai nyakába
vetette magát, majd szorosan átölelte.
-Szia tesó!-mondta boldogan és megpuszilta a férfi
arcát
-Szia Miharu!-üdvözölte nyugodtan Sesshoumaru
-Minek köszönhetem hogy megtiszteltél?-kérdezte
Miharu, miközben elengedte testvérét
-Vigyáznod kellene egy kicsit erre a halandóra.-mondta
és fejével a miko felé bökött
-Miért is?-kérdezte nyugodtan a lány
-Mert megkértelek rá és mert dolgom van.-mondta
rezzenéstelenül a youkai, majd kisétált a
kunyhóból
Amint kiért ismét fénygömbbé alakult
és gyorsan közeledett társaihoz, majd mikor
megérkezett felemelte a szundikáló kislányt
és fénygömb formájában a falu
felé száguldott. Amint visszaért gyors
léptekkel visszasétált Miharu
kunyhójához, s kopogás nélkül bement.
Ahogy beljebb értek a kunyhóban orrát megcsapta
egy idegen démon szaga, s miután lerakta a miko
mellé a kezében alvó kislányt elindult a
szag irányába. Ahogy elérte a kunyhó
másik szobáját halkan belépett, s a
lába egy pillanatra a földbe gyökerezett amint
megpillantotta Miharut egy idegen férfi karjai közt.
Sesshoumaru szemei egy pillanatra vörösre váltottak,
ahogy a húgát egy vörös hajú
férfi öleli. A pár annyira el volt foglalva
egymással hogy észre sem vették a
belépõ
youkait.
-Engedd el Miharut!-hallották meg a dühösen
vibráló hangot, mire szétrebbentek
-Mit akarsz tõle?-kérdezte a vörös hajú,
zöld szemû férfi
-Sesshoumaru, Ryuu kérlek beszéljük ezt meg.-kezdte
Miharu, de Sesshoumaru közbe vágott
-Elég legyen, Miharu! Kezdesz úgy viselkedni, mint
Inuyasha. Azt még hajlandó vagyok elfogadni hogy
halandók társaságában élsz, de azt
ne várd tõlem hogy örüljek annak hogy egy
idegent
ölelgetsz.-morogta Sesshoumaru, miközben szemei ismét
vörösödni kezdtek
-Nem vagy az apám, hogy beleszólj az életembe! S
egyébként is Ryuu a barátom és szeretem
õt.-válaszolta hasonló hangnemben a lány
Sesshoumaru nem válaszolt csak morogva nézett
húgára, aki egy darabig állta a youkai
pillantását majd szemeit lesütötte és
Ryuu mellé állt. A zöld szemû férfi
aurája egyre jobban örvénylett
körülötte, s ez kezdte megijeszteni Miharut. A
két férfi egyre dühösebben nézett a
másik szemébe, majd hirtelen kimentek a
kunyhóból és a házikó
mögött elterülõ tisztásra ugrottak. A
kunyhóban alvók lassan felébredtek a
kintrõl
beszûrõdõ morgások és
reccsenések miatt, majd
Miharuhoz csatlakozva kisiettek a kunyhó mögötti
tisztásra. A miko szája tátva maradt ahogy a
tisztáshoz érve meglátta az egymással
szemben álló feleket, s ezzel nem volt egyedül mert
a kis Rin is hasonlóan reagált. A tisztáson
két hatalmas lény állt. Az egyik Sesshoumaru volt
démon alakjában, s vele szemben egy a youkainál
majdnem háromszor nagyobb vörös lény tornyosult
a tisztás felé. A kutya alakban lévõ
Sesshoumaru
erõteljesen morgott, míg a vele szemben
álló Ryuu
csak hangosan horkantott és orrán kénes
szagú füst gomolygott ki. Kagome áhitattal
nézett a vörös sárkányra, aki
jóval a youkai fölé tornyosult közel 30
méter magasságával. A három lány
csak állt és döbbenten nézett a két
dühösen fújtató youkait, akik egyenlõre
csak
méregették egymás erejét. Eközben
Kaede anyó falujában feszült volt a hangulat, hisz a
hanyou semmit nem mondott nekik a történtekrõl.
Lassan
teltek múltak a hetek és a hónapok, de Inuyasha
egyre jobban magába zárkózott ami kezdett
feltûnni
barátainak is. Sangoék nem tudták miért, de
érezték hogy valamit titkol elõlük. Igaz
Narakuval
végeztek és egyenlõre csak a kisebb szellemek
jelentettek
veszélyt, így elég sok dolguk akadt a falvakban.
Az egyik faluban egy fiatal lányt kergettek, akinek
hosszú fehér haja és kék szeme volt.
Inuyasha meglepetten nézett a fiatal démon lányra,
s nem volt szíve végezni vele ahogy a falusiak
akarták, ezért inkább a védelmére
kelt és magával vitte amin barátai nagyon
meglepõdtek. A hanyou ez után mindig a lányon
tartotta a
szemét, s mindentõl próbálta
megóvni.
-Mi a neved kislány?-kérdezte kedvesen a hanyou
-Yoriko.-suttogta ijedten
-Ne félj mi nem fogunk bántani.-mondta egy halvány
mosoly kíséretében Inuyasha, mire barátai
meglepetten néztek rá
Sango és Miroku döbbenete csak nõt, mikor a hanyou
átölelte a fiatal lányt s megnyugtatóan
megsimogatta a fejét. Közben Sesshoumaru és Ryuu
még mindig egymással szemben állva
méregették egymást, s végül a
sárkány unta meg a tétlen várakozást
és a youkaira támadt. Sesshoumaru csak épp hogy
eltudott ugrani a támadás elõl, de nem
számolt az
ellenfél nagyobb testalkatával és az egy
közeli fának taszította a kutya alakban
lévõ
youkait. Sesshoumaru nem adta fel a harcot és ismét a
sárkány alakban lévõ Ryuu-ra támadt
aki
ismét egy fához csapta ellenfelét egy
erõteljes
fark csapással. A youkai újra támadni akart, de
egy fényes nyílvesszõ suhant el a két
fél
közt, s mindketten arra kapták fejüket. Kagome
íjjal a kezében nézett a két
démonra, akik morogva és fujtatva néztek rá.
-Ryuu kérlek ne csináld.-kérte Miharu
könyörögve, mire a sárkány lassan vissza
vette emberibb alakját
-Miért avatkoztál bele, halandó!?-kérdezte
morogva Sesshoumaru, miután õ is visszavette emberibb
alakját
-Én, én csak segíteni akartam.-dadogta
félelmében a miko
-Még egyszer ne avatkozz bele a csatámba,
különben véged.-morogta a youkai és
vészesen közel került a mikohoz, aki egyre jobban
remegett a félelemtõl
-S-sajnálom.-dadogta lesütött szemekkel Kagome
Sesshoumau egy fenyegetõ morgást hallatott a lány
felé, majd Miharuék felé fordult s
villámló szemekkel nézett rájuk. Miharu
és Ryuu viszonozta a youkai tekintetét, aki egy
dühös morranás kíséretében
megfordult és könnyed léptekkel
elsétált a nyomában Kagoméval és a
kicsi Rinnel. Ennek már több hónapja, s azóta
Miharu semmit nem hallott Sesshoumaruékról. A
démon lány egy részt örült hogy
bátyja és barátja nem ugranak össze, de
kezdett hiányozni neki a testvére. Ryuu szinte mindennap
Miharunál volt, s egyre jobban megszerette az inuyoukai
lányt. A sárkány démon egy nap kissé
idegesen kereste fel barátnõjét, hisz szülei
kíváncsiak voltak választottjára.
-Miharu, beszélnem kell veled.-mondta kicsit idegesen Ryuu
-Mirõl? Valami baj van?-kérdezte aggódva a
lány
-Nem nincs baj csak a szüleim szeretnének
megismerni.-mondta a sárkány szellem
Miharu meglepetten nézett Ryuura s elõször nem akart
hinni
a fülének, de nem sokkal késõbb boldogan
ugrott
kedvese nyakába. Eközben Inuyasha egyre több
idõt
töltött barátaival és Yorikoval, ami még
mindig meglepte barátait. Sõt a hanyou a kis róka
szellemet sem bántotta mostanában, hanem inkább
félre vonult ha a kis fiú idegesítette. A kis
róka szellem egyre jobban kezdte megkedvelni a hanyou új
megértõbb természetét, s egyre többet
volt a
fiú társaságában. Persze az idõ
múlásával Sango és Miroku egyre bizalmasabb
kapcsolatba kerültek, s egyre több idõt
töltöttek
kettesben míg Inuyasha a két fiatalra vigyázott.
Az utóbbi idõben Inuyasha egyre többet gondolt
Kagoméra, aki bátyjával utazott együtt.
Gondolataiból halk kuncogás térítette
magához, s kissé ijedten nézett körbe hogy
merre van Yoriko és Shippou. Amint megpillantotta a két
fiatalt észre vette amint Mirokuékat lesik egy
bokorból.
-Hát ti mit csináltok itt?-kérdezte nagyon halkan
Inuyasha
-S-s-semmit.-dadogták egyszerre
-Nem vagytok még fiatalok ehhez?-kérdezte a hanyou,
miközben õ is kilesett a bokorból
-Ugyan már Inuyasha, hisz elõbb utóbb fel kell
világosítsatok minket.-mondta nyugodtan Shippou
-Na jó gyertek innen, míg Mirokuék észre
nem vesznek minket.-mondta Inuyasha, majd maga elõtt terelve a
két fiatalt elsétált
Mikor már elég messze értek a
turbékoló pártól nyugodtan várta a
két fiatal kérdésit, s tudása szerint
válaszolt rájuk. Shippou és Yoriko
ámulattal hallgatták a hanyou szavait, s egyre
kényesebb dolgokat kezdtek kérdezgetni tõle,
amitõl a
fiú színe egyre vörösebbre váltott.
Eközben Sesshoumaruék egyre közelebb kerültek a
hanyouhoz és barátaihoz, de a youkai ügyelt arra
hogy öccse ne menjen utánuk. Már rég nem
találkozott Innuyashával, de tudta még nincs itt
az ideje annak hogy öccse ismét lássa a vele
utazó mikót. Az elmúlt hetekben és
hónapokban a lány egyre közelebb került
Sesshoumaruhoz, s egy kicsit talán össze is zavarodott az
érzései miatt. A miko és a youkai alig egy hete
kerültek bizalmasabb viszonyba, s azóta nem szóltak
egymáshoz s még csak nem is néztek a
másikra; ami megijesztette Rint. A kislány
szomorúan nézte ahogy pót apukája és
a velük utazó miko miként távolodtak el
egymástól, s egyre jobban elszomorodott hisz a
múlt hétig nagyon jól megvoltak. Eközben
Miharu Ryuu bejelentése után egybõl
készülõdni kezdett az esti
találkozóra, de
kicsit tartott kedvese szüleitõl. Lassan elérkezett
az
indulás ideje s Miharu feszülten karolt Ryuuba, aki gyors
léptekkel igyekezett szüleihez s közben
néhány fontos dolgot elmondott kedvesének. Ahogy
megérkeztek a vörös sárkány
szüleihez ahol Miharu tisztelettel köszönt a két
idõsödõ dai-youkainak. Félelmei
ellenére az este
remekül sikerült, s Ryuu szülei is feltétel
nélkül elfogadták a lányt annak
ellenére hogy õ egy kutya szellem volt. Miután
Ryuu
és Miharu elhagyták a fiú szüleinek
palotáját visszatértek abba a faluba ahol a
lány élt. Lassan teltek múltak a hónapok, s
Miharu ez idõ alatt semmit nem hallott Sesshoumaruról.
Közben Sesshoumaruéknál a szótlanság
csatája véget ért, s a miko és a youkai
végre képes volt néhány szót
váltani egymással, ami örömmel
töltötte el a velük lévõ kislányt.
Persze
Kagome mélységesen hallgatott arról, hogy a
közel fél éve a youkaijal töltött
éjszaka nem múlt el nyomtalanul. Bár a
férfi nagyon jól tudta hogy a miko titkolózik
elõtte, de egyenlõre ráhagyta a dolgot hisz
ismét Miharu
falujához közeledtek közel 1,5 év után.
Még mielõtt a démon lány
házához
értek volna Sesshoumaru fénygömbbé alakult, s
elszállt megkeresni öccsét. Közben Kagome
és Rin Miharu házához ért, majd
óvatosan bekopogtak s nem sokkal késõbb
kilépett
Ryuu és meglepetten nézett a két halandóra.
-Mit kerestek itt?-kérdezte nem túl
barátságosan a szellem
-Minket Sesshoumaru nagyúr küldött Miharu
samához.-mondta Rin tisztelettel
-Szóval a bátyám küldött titeket, de
õ
hol van?-kérdezte Miharu, miután megjelent az
ajtóban
-Igen. Nem tudom nem mondott semmit.-mondta nyugodtan Kagome
Miharu lassan félre állt az ajtóból
és magával húzta Ryuut is, hogy vendégeik
be tudjanak lépni. A két lány Miharu elõtt
haladt
el akinek egybõl feltûnt a miko alig
láthatóan
gömbölyödõ hasa. Még mielõtt
megkérdezhette volna tõle hogy nem csal-e a szeme
megérezte bátyja jelenlétét, s
inkább csendben maradt. A youkai hamarosan belépett a
kunyhóba, s szigorúan nézett a húga
mögött álló sárkányra akit a
legszívesebben darabokra szedett volna. A lányok egyre
kényelmetlenebbül érezték magukat, hisz a
két férfi közt szinte tapintható volt a
feszültség. Az egyre kínosabbá és
feszültebbé váló csendet Miharu törte
meg egy halk köhintéssel, majd kissé rekedtes hangon
megszólalt amivel felborzolta kedvese vágyait.
-Öhm, Sesshoumaru kérdezhetek tõled
valamit?-kérdezte egy újabb torok
köszörülés után
-Attól függ mit.-mondta a youkai
-Lehetne inkább négy szem közt?-kérdezte
ismét Miharu
-Felõlem, de ajánlom hogy gyors
legyél.-morrantotta
Sesshoumaru, majd kisétált a kunyhó elé
Miharuval
-Mi történt a lánnyal?-tette fel az õt
érdeklõ kérdést a lány
-Nem tudom mirõl beszélsz húgi.-mondta a youkai
közömbösen
-Arról hogy az a papnõ várandós, s
szerintem te
vagy a gyermek apja. Hisz rajtad kívül senki nem mehetett a
közelébe az elmúlt közel 1,5 év
alatt.-mondta határozottan Miharu
Sesshoumarut meglepte a lány következtetése, s
inkább nem mondott semmit csak halkan morrant egyet. Inuyasha
nem sokkal azelõtt érkezett meg barátaival mikor
Miharu
közölte bátyjával észre
vételét, s a hanyounak és társainak a
földbe gyökerezett a lába; majd a
bátyjára támadt, aki könnyedén
kitért elõle.
-Miért csináltad ezt velem, Sesshoumaru?-kérdezte
megtörten Inuyasha
-Mire gondolsz öcsi?-jött a hideg felelet a youkaitól
-Hogy mire gondolok? Arra amit az elõbb hallottam.-morogta
dühösen a hanyou
-Igazán? S mit hallottál pontosan?-ingerelte
tovább Sesshoumaru, miközben rezzenéstelenül
álltak egymással szemben
-Hogy mit!?-kérdezte egyre idegesebben a félszellem
Sesshoumaru hidegen nézett szembe dühös
öccsével, aki az elmúlt 1,5 évben némi
önuralomra tett szert, de az lassan kezdett elillanni. A hanyou
keserû dühét bátyjára
zúdította
és néhány percnyi feszült
várakozás után teljes erejébõl
rátámadt a youkaira. Már javában harcoltak,
mikor Kagome és Ryuu a tisztásra értek. A
testvérek nem foglalkoztak a nézõ
közönséggel s egyre erõsebb csapásokat
mértek a másikra, míg hirtelen köztük
nem termett Ryuu sárkány alakjában.
-Azta de nagy.-morogta a hanyou, s elnézett a
sárkány mellett
-Állj félre.-morogta vörösödõ
szemekkel
Sesshoumaru, mire Ryuu csaj fújt egyet
Miharu lemondóan sóhajtott egyet, majd könnyed
léptekkel Ryuu mellé sétált; aki
miután visszavette emberibb alakját átölelte
kedvesét. Erre a gesztusra Sesshoumaru ismét morogni
kezdett, s nem is szándékozott egyhamar abbahagyni.
Kagome lassan Miharu mellé sétált, s maga
elé meredve halkan megszólalt.
-Miért kell állandóan
veszekednetek?-kérdezte alig halhatóan a miko, de nem
nézett egyik férfira sem
Sem Sesshoumaru, sem Inuyasha nem nézett a mikora, s
gondolataikba merülve bámultak maguk elé; s mire
felnéztek már csak a miko hûlt helyét
látták. Kagome miután nem kapott választ
kérdésére várt még
néhány percet, majd könnyeivel küszködve
elszaladt. "Miért? Miért kell nekik folyton veszekedni?
És én miért szaladtam el?"-kérdezte
magától Kagome, s hamarosan egy tisztásra
ért; amit egy kis patak szelt ketté és a miko
leült annak partjára; miközben könnyei lassan
lefolytak szép metszésû arcán. "Mi
történt velem? Miért bánt annyira, hogy
Inuyasha nem jön ki a bátyjával? És mit
érzek irántuk?"-tette fel magának a
kérdéseket a miko, s egyre jobban folytak könnyei.
"Nem tudom mihez kezdjek, hisz még mindig szeretem
Inuyashát, de nem hiszem hogy megtud nekem bocsátani. A
helyében nagy ívben elkerülném magam, mert
becsaptam és megcsaltam. Nem igazán értem
még mindig hogy miért feküdtem le akkor
Sesshoumaruval, hisz nem szeretem."-töprengett tovább.
Töprengésébõl Rin vékonyka hangja
térítette magához.
-Minden rendben Kagome?-kérdezte aggódva a kislány
-Igen, Rin csak elgondolkodtam kicsit.-felelte a miko halvány
mosollyal
-Értem, de miért szaladtál el? Talán
haragszol Sesshoumaru nagyúrra?-kérdezte ismét Rin
-Ez egy kicsit bonyolult Rin. Nem haragszom Sesshoumarura csak kicsit
össze vagyok zavarodva-mondta Kagoma
-Aha. Kagome ugye szereted a nagyurat?-jött az ártatlan
kérdés a kislánytól
-Hát ööö... tudod Rin én kedvelem
Sesshoumarut, de egy kicsit össze vagyok zavarodva és nem
tudom pontosan mit érzek.-válaszolta a miko
A kislány csak bólintott, hogy megértette a mikot
s még egy darabig beszélgettek más
dolgokról is. A miko és Rin lassan feláltak a
patak partjáról, s tovább beszélgetve
sétáltak vissza Miharu falujába, ahol még
mindig feszült volt a hangulat. Kagome félénken
nézett körbe, majd halkan megszólalt.
-Inuyasha, Sesshoumaru beszélhetnék
veletek?-kérdezte bizonytalanul, mire a testvérek
nyugodtan követték
-Mirõl van szó?-kérdezte türelmetlenül a
hanyou
-Hármónkról. Tudom hogy most haragszol rám
Inuyasha, de eddig semmit nem tudtam rólad és te se
kerestél meg.-mondta szomorkás hangon a miko
-Kérlek nem mehettem utánad, mert megegyeztem a
bátyámmal.-morogta nyugtalanul Inuyasha
-Tttessék?-kérdezte döbbenten a lány
-Szóval a Naraku elleni harcban meghaltál és
Sesshoumaru felajánlotta hogy megment, ha kilépek az
életedbõl egy idõre.-mondta a hanyou nyugodtan,
mire a miko
körül forogni kezdett a világ
Sesshoumaru egy gyors mozdulattal elkapta az összeesni
készülõ mikot, s a karjában tartva
besétált húga kunyhójába. A bent
lévõk a belépõ youkai és hanyou
felé
kapták a fejüket, majd gyorsan helyet csináltak az
ájult mikonak. Miután a youkai lerakta a lányt
már fordult volna ki a kunyhóból, de Miharu
útját állta és maradásra
bírta az enyhén dühös Sesshoumarut, majd
kedveséhez fordult.
-Ryuu megtennél nekem valamit?-kérdezte kedvesen Miharu
-Persze édesem, mi lenne az?-válaszolta a
sárkány démon
-Elhelyeznéd a szüleidnél a vendégeinket
Sesshoumaru és a hanyou
kivételével?-kérdezte a lány
-Rendben édesem, de legkésõbb két nap
múlva
visszajövünk.-mondta Ryuu, majd megcsókolta
kedvesét
Miharu szenvedélyesen viszonozta kedvese csókját,
s miután szétváltak a lány kissé
kedvetlenül vett búcsút a sárkány
szellemtõl, majd lassan besétált
kunyhójába; ahol bátyja és a hanyou morogva
néztek a másikra. Sóhajtva ment ki
ismét és hamarosan egy vödörvízzel
tért vissza, s miután egy tálba merített
belõle óvatosan egy vizes ruhát rakott a miko
homlokára. Közben szemeit végig az egymással
szemben ülõ és egymásra morgó youkaion
és hanyoun tartotta, majd lassan közzéjük
sétált és leült.
-Miért csinálod ezt Sesshoumaru?-kérdezte
fáradtan Miharu
-Mire gondolsz Miharu?-kérdezte a youkai hidegen
-Arra hogy idõnként feltûnsz nálam és
fenekestül felforgatod az életem, hogy utána
nyugodtan elsétálj mintha mi sem történt
volna.-mondta hasonló hangnemben a youkai lány
Sesshoumaru csak egy morgással válaszolt, mire Miharu
dühösen viszonozta a férfi gesztusát. Inuyasha
csak értetlenül nézett hol Sesshoumarura, hol
Miharura; de egy szót sem értett a kettejük
párbeszédébõl. Végül megunta
hogy egy
szót sem ért, s hangot adott
kíváncsiságának.
-Ti meg mirõl beszéltek? S Sesshoumaru mi közöd
van
ehhez a lányhoz?-kérdezte morogva a hanyou
-Semmi közöd hozzá öcsém.-mondta
hasonló hangnemben a youkai
-Mi, ti testvérek vagytok?-kérdezte döbbenten Miharu
-Igen, de nem örülök neki.-morogta Inuyasha
Miharu csak megkövülten nézett rájuk, s szemei
és arca egyre nagyobb döbbenetett sugárzott. A
youkai lány döbbenete lassan eloszlott, s
felkészült arra hogy megossza a hanyouval titkát.
Már épp megakart szólalni mikor halk
mozgolódást hallottak a miko felõl, aki lassan
és
kissé bizonytalanul ült fel. Kagome kifejezéstelen
szemekkel nézett a testvérekre, s szomorú hangon
megszólalt.
-Miért csináltátok ezt velem?-kérdezte a
miko
-Mire gondolsz?-kérdezte Inuyasha
-Arra amit nem rég mondtatok. Miért nem hagytatok
békében nyugodni?-kérdezte ismét Kagome
-Ne-nem akartalak örökre elveszíteni.-suttogta maga
elé Inuyasha
Kagome döbbenten nézett Inuyashára, s nem akart
hinni a fülének. Kissé szomorkásan
nézett rá, majd halkan és bûntudatosan
megszólalt.
-Értem, de sajnos így is elvesztettél.-mondta a
miko
-Tudom, de legalább életben vagy és csak ez
számít.-suttogta Inuyasha
-Értem, de ha megszületik a baba én visszamegyek a
saját világomba hacsak nem jön közbe
valami.-mondta határozottan a lány
-Elõtte még lenne egy kérésem
hozzátok.-mondta Sesshoumaru töprengõ hangon
-Mi lenne az?-kérdezte rosszat sejtve a hanyou
-Utálom, hogy ezt kell mondanom, de szükségem van a
segítségedre hogy visszaszerezzük apánk
területeit.-válaszolta hidegen a youkai
Inuyasha döbbenten nézett bátyjára, majd
halványan bólintott hogy hajlandó segíteni
neki. Kagome mosolyogva nézett a két fiúra, majd
lassan felállt és megpróbált
kisétálni a kunyhóból a fiúk
mellett. A hanyou szomorúan nézett a mellette
elhaladó mikora, de nem tett semmit amivel marasztalni
tudná a lányt. Kagome épp Sesshoumaru mellett
haladt el, amikor megérezte a csuklójára
kulcsolódó kezet. Kérdõn nézett a
youkaira,
aki viszonozta a lány pillantását.
-Hova mész?-kérdezte fagyos hangon a youkai, de szeme
másról árulkodott
-Csak sétálni akarok egy kicsit.-válaszolta
nyugodtan a lány
-Rendben, de Miharu elkísér.-mondta Sesshoumaru, majd
szúrósan nézett a lányra
-Oké, oké. Megyek már.-mondta a youkai lány
és csatlakozott a mikohoz
Ahogy kiléptek az ajtón a fiúk még egy
darabig hallgatagon ültek egymással szemben, s
egyenlõre
csak méregették egymást. A csendet
végül a hanyou törte meg.
-Szer-szereted Kagomét?-kérdezte enyhén
elcsukló hangon Inuyasha
-Hogy érted ezt öcsém?-kérdezte komor hangon
a youkai
-Hogy hogy értem?-kérdezte és keserûen
felnevetett, majd megválaszolta saját
kérdését-Arra vagyok kíváncsi hogy
szerelmes vagy-e Kagoméba vagy sem?
-Nem igazán tudom mi köze van ennek a dolognak Nyugathoz, s
hogy a kérdésedre válaszoljak nem igazán
tudom mit is értesz szerelem alatt.-mondta nyugodtan az
idõsebb
fivér
-Ne köntör falazz már, hanem válaszolj
normálisan.-morogta Inuyasha
-Igazán tudni akarod?-kérdezte a youkai, mire a hanyou
bólintott és folytatta-Nem vagyok belé szerelmes,
de mint nõ vonz engem. S mióta velünk utazik egyre
közelebb került hozzám. Talán úgy
fogalmaznék, hogy aggódok érte és
félek hogy történik vele valami.
-Gratulálok tesó! Elmondhatod magadról, hogy
szerelmes vagy.-mondta Inuyasha
Sesshoumeru morrant egyet és ejtette ezt a számára
kényes kérdést, s Inuyasha is jobbnak látta
ha nem firtatja tovább a dolgot. Eközben kint Kagome
és Miharu nagyon jól elbeszélgetett, s hamarosan
szóba került a mindkettejük számára
fontos téma.
-Tényleg Kagome. Milyen érzés hogy egy apró
lény növekszik benned?-kérdezte kicsit
félénken Miharu
-Õszintén szólva, nagyon jó
érzés.
De miért kérdezed?-dobta vissza a labdát a miko
-Szóval Ryuuval szeretnénk minél elõbb
szülõk
lenni, de sajnos nem tudom hogy fogadná ezt a hírt
Sesshoumaru.-mondta töprengve a youkai lány
-Nyugodj meg elõbb-utóbb elfogadja, hogy családot
alapítasz azzal akit szeretsz.-mondta Kagome
-És te szereted a bátyám vagy inkább
Inuyashát?-kérdezte Miharu
-Nem tudom.-kezdte sóhajtva a miko-Inuyashát szerettem,
de õ mindig csak egy tárgynak tekintett s
ráadásul
emlékeztettem egykori szerelmére is. Sesshoumaru
iránt nem tudom mit érzek. Talán szeretem, de
inkább csak egy nagyon jó barát akire mindig
számíthatok.-mondta töprengve Kagome
-Értem, de legalább tudom hogy a bátyámnak
van még esélye nálad.-válaszolta mosolyogva
Miharu
-Ugyan Miharu. Komolyan mondtam hogy ha meg lesz a baba haza megyek
vele és nem hiszem hogy valaha is visszajövök ide,
hacsak mást nem tartogat számomra az élet.-mondta
letörve a youkai lány lelkesedését
Lassan visszafordultak a kunyhó irányába,
miközben tovább beszélgettek
különféle dolgokról. Néhány perc
múlva már a kunyhó ajtaja elõtt
álltak
és egymás után besétáltak. A
kunyhóban elég nagy volt a csend s a fiúk
egymással szemben ülve meredtek maguk elé, s
néhány percbe beletelt mire a lányokra
néztek. Majd a csendet megunva Kagome szólalt meg
elõször.
-Mikor indulunk?-kérdezte nyugodtan a miko
-Amikor visszaérnek az öcsém barátai.-mondta
enyhe gúnnyal a youkai
Inuyasha csak egy vicsorral jelezte hogy nem tetszik neki a
bátyja kijelentése, majd figyelmét ismét a
lányokra fordította.
-Sesshoumaru te mondod el vagy én mondjam el Inuyashának
az igazságot?-kérdezte a youkai lány
-Mirõl beszélsz? Milyen igazságot?-kérdezte
Inuyasha
-Nem hiszem hogy ennyire rossz orrod van öcsém.-kezdte
Sesshoumaru-Miharu a nõvéred, s az én húgom.
-Mi??? És ezt miért most mondod el nekem?-kérdezte
dühösen a hanyou
-Hogy korekt legyek veled, meg Miharu már elakarta
mondani.-mondta hanyagul a youkai
-Korekt? Ezt nevezed te korektnek?-kérdezte egyre
dühösebben Inuyasha
-Ne veszekedjetek már megint. Inuyasha inkább
örülj hogy egyáltalán megismerhetted
Miharut.-mondta Kagome nyugodtan és leült
Inuyasha hitetlenkedve nézett a lányra, majd
megadóan sóhajtott. Közben Miharu a vacsorát
készítette, s magában mosolyogva hallgatta
testvérei vitáját. Mosolya még
szélesebb lett mikor arra gondolt, hogy hamarosan
nagynéni lesz. Annyira elmerült a gondolataiban hogy
észre sem vette mikor Inuyasha besétált a kis
konyhába.
-Min mosolyogsz?-kérdezte kedvesen a hanyou
-Jézusom, megijesztettél.-mondta Miharu kicsit
összerándulva a váratlan hangtól
-Bocsi nem volt szándékos.-mentegetõzött
Inuyasha
-Semmi baj. A kérdésedre a válasz az hogy
örülök hogy hamarosan nagynéni leszek, s lehet
hogy hamarosan anya is hacsak Sesshoumaru nem fog megint
összeveszni Ryuuval.-mondta enyhe gúnnyal a youkai
lány az utolsó szavakat
-Ugyan miért veszne vele össze?-kérdezte
értetlenül a hanyou
-Fogalmazzunk úgy hogy szerinte Ryuu egy gyík, aki nem
érdemel meg.-felelte cinikusan Miharu
-Gyík? Miért mondod ezt?-tette fel a
következõ
kérdést Inuyasha
-Tudod Ryuu egy vörös sárkány szellem és
ez feletébb idegesíti Sesshoumarut.-mondta nevetve a
youkai lány
Inuyasha értetlenül nézett rá, majd
vállat vonva tovább beszélgettek, míg a
másik szobában Sesshoumaru és Kagome
egymással szemben csendben ültek. A néma csendet
végül a youkai törte meg.
-Visszamész az öcsémhez?-kérdezte halkan, de
érthetõen Sesshoumaru
-Nem.-mondta határozottan Kagome
-Akkor mihez akarsz kezdeni?-kérdezte a youkai
-Ha minden jól megy haza fogok menni miután
megszületett a baba.-mondta nyugodta a miko
-Értem. Tehát végleges a
döntésed?-kérdezte a youkai
-Igen, de szeretném ha tudnád hogy semmit nem
bántam meg.-válaszolta a lány
-A gyerekkel mit akarsz csinálni?-tette fel a mindkettejük
számára lényeges kérdést Sesshoumaru
-Magammal viszem és felnevelem.-felelte Kagome
-Nem gondolod hogy ebbe nekem is van
beleszólásom?-kérdezte enyhe
ingerültséggel a hangjában a youkai
-Kérlek gondold végig itt milyen élete
lenne?-kérte a miko
-Azt hiszed nem tudnám megvédeni?-kérdezte egyre
dühösebben Sesshoumaru
-Nem ezt mondtam, csak arról van szó hogy nem lehetsz
mindig mellette és ezt sokan ki fogják használni
hogy bántsák.-mondta Kagome, miközben Miharu
és Inuyasha a konyha ajtóból figyelte õket
Sesshoumeru morgott nem tetszése
kinyilvánítására, s szemei
vörösen izzottak fel. Inuyasha már azon volt hogy
bemegy hozzájuk, de Miharu a karjára tette a kezét
s nemet inetett a fejével.
-Miért nem engedsz be?-kérdezte enyhe
ingerültséggel a hanyou
-Ezt kettejüknek kell tisztázni, de egyet értek
Kagoméval abban hogy itt veszélyes félszellemnek
lenni.-mondta enyhe keserûséggel a hangjában Miharu
-Miért lettél ilyen szomorú? Talán
miattam?-kérdete félszegen Inuyasha
-Nem miattad, csak eszembe jutott egy régi
barátom.-mondta szomorkásan a youkai lány
-Akarsz róla beszélni?-kérdezte a hanyou
-Nem tudom. Talán.-kezdte Miharu, majd egy keserû
sóhaj
után folytatta-Tudod ismertem egy félszellem lányt
és szegényt néhány úgynevezett
fajtársa elõször megalázta s miután
mindannyian kiszórakozták vele magukat szinte
halálra rugdosták.-mondta könnyek közt a
lány
-Ki ki volt a lány?-kérdezte döbbenten a hanyou
-Ryuu húga. Jobban mondva
féltestvére.-válaszolta könnyezve Miharu
-Õ nem tett semmit hogy megvédje a
testvérét?-kérdezte hitetlenkedve Inuyasha
-De, de még õ is fiatal volt akárcsak Yume. Tudod,
Ryuu
anyja nehezen fogadta el Yumét, de végül nagyon
megszerette és saját lányaként nevelte,
míg az édesanyja náluk dolgozott mint
szolgáló.-mondta a youkai lány
-Tudom milyen kitaszítottnak lenni.-felelte hasonló
hangulatban a hanyou
-De legalább te még élsz nem úgy mint Yume,
aki mindössze 16 éves volt emberi években.-mondta
könnyezve Miharu
Inuyasha csak bólintott és vigasztalóan
átölelte a youkai lányt, majd mindketten bementek
Sesshoumaruhoz és Kagoméhoz. Mikor odaértek
hozzájuk mindketten leültek, s kérdõn
néztek
a nem túl beszédes párra. Végül a
csendet Miharu törte meg.
-Minden rendben?-kérdezte nyugodtan Miharu
-Szerinted?-kérdezett vissza Sesshoumaru mogorván
-Nyugi, nem kell leharapni a fejem egy ártatlan
kérdés miatt.-válaszolta felemelt kezekkel a
youkai lány
-Te és az ártatlanság? Na ne nevettes húgi!
Te és az a gyík...-mondta a youkai, s folytatta volna ha
nem folytják belé a szót
-Gyík!? Ryuu nem gyík, hanem sárkány!
És ha arra vagy kíváncsi hogy lefeküdtem-e
vele akkor a válaszom igen és nagyon
élveztem.-szakította félbe Miharu dühösen
Sesshoumaru morogva nézett húga szemébe, aki
dacosan viszonozta a szigorú pillantást míg Kagome
próbálta visszatartani feltörõ
nevethetnékjét. Inuyasha eközben
értetlenül nézett testvéreire, s enyhe
pírral hallgatta nõvére kifakadását.
Kagome
lassan felállt és kisétált a
kunyhóból még azelõtt hogy kitört
volna
belõle a nevetés. A miko a kunyhó
mögötti
tisztásra sétált, s egy nagyobb kõre
leülve
nézett maga elé, míg egy forgószél
fel nem riasztotta töprengésébõl. Inuyasha a
kunyhóban hirtelen erõteljesen morogni kezdett, majd
halkan
szitkozódva felállt.
-Mi a fenét keres itt az az átkozott bolha
fészek?-kérdezte dühösen magát a hanyou
-Kirõl beszélsz Inuyasha?-kérdezte Miharu
-Kougárol a farkasok vezérérõl.-morogta
vissza,
miközben kirohant
Miharu kíváncsian követte Inuyashát a
kunyhója mögötti tisztásra, ahol
meglátta az említett farkas szellemet, aki épp
Kagoménak udvarolt.
-Kagome kedvesem, ugye jól bánik veled a
pincsi?-kérdezte a farkas szellem a miko kezeit fogva
-Kouga, kérlek engedj el. S van neve is a "pincsinek" ahogy te
nevezed méghozzá Inuyasha. S igen jól bánik
velem fõleg hogy majdnem két éve
találkoztunk
utoljára.-válaszolta kimérten Kagome
-De hát érzem rajtad a pincsi szagát!-mondta
döbbenten Kouga
-Kit neveztél te pincsinek bolhafészek?-kérdezte
dühösen az épp megérkezõ hanyou
-Téged pincsi. Mit csináltál az
asszonyommal?-kérdezte enyhe dühvel a farkasz szellem
-Kagome nem a te asszonyod és semmi közöd hozzá
bolha zsák.-kontrázott Inuyasha
Miharu a jelenet láttán elnevette magát,
míg bátyja fejcsóválva nézte
mögüle a két fél
szócsatáját. Kagome lemondóan
sóhajtott, majd könnyed léptekkel
faképnél hagyta a veszekedõket s a távolabb
álló két youkaihoz sétált, ahol
Miharu egybõl kérdésekkel bombázta.
-Ki az a fickó aki ennyire fel tudta húzni
Inuyashát?-kérdezte kíváncsian a youkai
lány
-A neve Kouga és egy farkas klán vezére.
Egyébként Inuyashával ki nem
állhatják egymást, s mindig ezt
csinálták mikor találkoztak.-válaszolta a
miko
-Szánalmas bolondok.-morogta az orra alatt Sesshoumaru
-Ez még nem is olyan vészes. Ennél már
sokkal jobban is összeugrottak.-mondta Kagome
-Ig-igazán?-kérdezte halkan kuncogva Miharu
Sesshoumaru morrant egyet majd a vitázókhoz
sétált, s könnyedén fejbe kólintotta
átkozódó öccsét; mire Kouga
elmosolyodott.
-Mi az pincsi már mást is
felhúztál?-gúnyolódott a farkas démon
-Csend legyen ordas.-kezdte morogva Sesshoumaru, majd folytatta-Te meg
öcsém intézd már el ezt a kis
szájhõst.
-Szájhõs? Ki vagy te hogy így beszélj
velem?-kérdezte meggondolatlanul Kouga
-Fogd be ordas ha kedves az életed.-morogta Sesshoumaru
villámló szemekkel
Kouga tovább akarta ingerelni az amúgy is dühös
youkait, de ösztöne megállásra késztette
és miután intett Kagomének eltûnt a
már
jól ismert forgószélben. Inuyasha még
szitkozódott volna egy ideig, ha bátyja ökle nem
találkozik a fejével és észhez nem
téríti. Morogva nézett bátyjára, de
nem tett semmit a megtorlás érdekében és
némán sétált Miharuékhoz. Miharu
nehezen palástolta mosolyát és inkább
magára hagyta dühös öccsét és
morgolódó bátyját, majd Kagoméba
karolva elindult Ryuu szüleinek palotájába. A
fivérek egy darabig még farkas szemet néztek
egymással, majd szemeiket a lányok felé
fordították, akiknek már csak a halvány
körvonalait látták. Inuyasha elõször azt
hitte rosszul lát, de amint
meglátta bátyja hasonló tekintetét
rádöbbent hogy tényleg faképnél
hagyták õket. Sesshoumaru egy enyhe
vállrándítással elindult Miharuék
után, míg Inuyasha még néhány percig
hitetlenül nézett utánuk majd gyorsan
felzárkózott bátyja mellé. A hanyou
kissé félve szólalt meg miközben maga
elé nézett.
-Elhiszed hogy csak így itt hagytak minket?-kérdezte
döbbent hangon a hanyou
Sesshoumaru válaszra sem méltatva folytatta
útját, míg Inuyasha kicsit lemaradva követte
miközben az orra alatt motyogott. Sesshoumaru unottan hallgatta
öccse motyogását, s már közel
állt hozzá hogy ismét fejbe vágja a
hanyout, de mégse tette inkább csak morrant egyet
hátha észhez tér. Inuyasha meghallotta a
figyelmeztetést és további gondolatait megtartotta
magának, miközben bátyja után kullogott.
Hamarosan beérték az elmerülten
beszélgetõ
lányokat, s lassan meglátták a nem messze
tõlük álló palotát is. Miharu boldogan
és gyors léptekkel közeledett a palotához,
miközben magával húzta a mikot is. Sesshoumaru egy
pillanatra megtorpant, s a gondolataiba merült hanyou a
hátának sétált és a földre
huppant. Miharu kopogás nélkül ment be a palota
külsõ kapuján, de néhány õr az
útjukba
állt.
-A palotába nem léphetnek be halandók.-mondta az
egyik szigorúan
-Velem van és már várnak minket.-felelte
hasonló hangnemben a youkai lány
Míg Miharu az õrökkel vitázott
melléjük
ért Sesshoumaru és Inuyasha is, mire az õr
ismét
megszólalt, amit a hanyou nehezményezett. A hanyou
erõteljesen tiltakozott a szerinte õt ért
sértés
miatt, mire az egész palota kisereglett a kapuhoz.
-Mi folyik itt?-kérdezte erõteljes hangon a palota ura
-Elnézést nagyuram, de ez a félvér be akar
lépni a palotába.-felelte tisztelettel az egyik õr
-Idióta. Õk a barátnõm testvérei
és az
egyikük asszonya a halandó nõ.-mondta
dühösen Ryuu
-Elnézést hercegem nem tudtam.-felelte alázatosan
az õr
Miután tisztázták a dolgokat mindannyian
beléptek a palotába, ahol ugyan tisztelettel
bántak velük, de mindannyian érezték a
megvetõ pillantásokat. Egy feszültségekkel
teli
óra múlva ismét útra keltek, s elindultak
nyugat felé hogy visszaszerezzék Inu no Taishou egykori
területét. Már egy ideje úton voltak, s
Inuyasha egyre jobban eltávolodott Kagométól amit
a lány egyáltalán nem vett zokon. Idõ
közben
Inuyasha és Sesshoumaru egyre jobban megértette
egymást, ami kicsit meglepte a társaságot hisz
mindannyian tudták hogy a fivérek nem kedvelik
egymást. A nyugatra vezetõ út aránylag
nyugodtan
és eseménytelenül zajlott, de egy este mikor a
lányok fürödni mentek megtámadta õket
egy
szellem. Kagomén kívül mindenki idõben
félre
tudott ugrani a támadás elõl, de a
várandós
mikot oldalba kapta a szellem támadása amivel
sikerült mérget juttatnia áldozata
szervezetébe. A szellem már készült volna
bevinni a végzetes csapást mikor egy sárga energia
ostor ketté szelte s egy másik sárga fény
csík végleg elporlasztotta a támadót. A
csapat minden tagja az ájult és vérzõ miko
köré gyûlt, s Sango segítségével
ellátták annak súlyos oldal sebét.
Miután a tayia nagyjából ellátta
barátnõje sebét Ryuu
segítségével
visszavitték táborhelyükre, s immár rendesen
kimosták és bekötözték a miko
oldalán tátongó sebet. Inuyasha és
Sesshoumaru egész idõ alatt a lányok lába
alatt
voltak, s mindannyian látták a fivérek
aggodalmát. Végül Sango és a velük
lévõ lányok ismét elindultak a közeli
tóhoz, s gyors ütemben rendbe rakták magukat majd
visszasétáltak az ájult miko mellett
üldögélõ fiúkhoz. Szótlanul
vacsoráztak meg majd lassan mindannyian nyugovóra
tértek Inuyasha és Sesshoumaru kivételével,
akik elõször hallgatagon ültek egymás mellett
majd
halkan beszélgetni kezdtek.
-Remélem túl éli.-suttogta Inuyasha
-Én is öcsi, én is.-felelte hasonló
hangnemben Sesshoumaru
-Mihez kezdesz, ha még se marad életben?-kérdezte
színtelen hangon a hanyou
-Ezen ráérek akkor gondolkodni, ha
bekövetkezik.-válaszolta a youkai
-Értem. Õszintén szólva nem akarom megint
elveszíteni õt. Pedig tudom, hogy már rég
nem
hozzám tartozik, hanem hozzád. De mégis õ
volt az
elsõ aki elfogadott olyannak amilyen vagyok.-suttogta
elcsukló
hangon Inuyasha
-Tévedsz öcsi. Nem tartozik hozzám se. Tudod az a
pár órás együttlét volt minden amit
együtt töltöttünk, de az után minden kezdett
elromlani.-mondta keserûséggel a hangjában
Sesshoumaru
-Azért annyira nem lehet rossz a helyzet. Ahogy láttam
Kagome ad valamelyest a véleményedre.-ütött meg
biztató hangot a hanyou
-Nem hinném öcsi, ha így lenne akkor nem akarna
minden áron haza menni.-mondta szkeptikusan a youkai
-Azért õt is meg lehet érteni. Csak
biztonságban
akarja tudni a születendõ gyermekét, ami itt nem
lehetséges.-mondta Inuyasha
-Meg tudom védeni õket.-mondta Sesshoumaru
-Tudom bátyó, de néha nem elég ha
jót akarsz. Tudod sokan akkor bántják a
másikat, mikor senki nem látja vagy csak olyanok vannak
körülötte akik hasonlóan gondolkodnak.-mondta
keserûen a hanyou
-Ennyire rossz gyerekkorod volt?-kérdezte halkan a youkai
-Igen. Az emberek megvetetek és le korcsoztak vagy ha
anyám nem látta kõvel hajigáltak, de a
tiszta
vérû szellemek sem voltak jobbak.-felelte keserûen
Inuyasha
Sesshoumaru meglepetten nézett öccsére, aki mereven
nézett maga elé majd néhány perccel
késõbb bátyjára emelte
könnyektõl
homályos arany barna szemeit. A youkait megdöbbentette
öccse keserû tekintete, s kezdte megérteni
miért
akar mindenáron bizonyítani mások elõtt.
Sóhajtva állt fel s vetett még egy
pillantást a sérült mikora, majd lassan elindult
nyugat felé, de egy hang megállította.
-Hova mész Sesshoumaru?-kérdezte Inuyasha
-Körülnézek.-válaszolta nyugodtan a youkai
-Veled megyek.-mondta a hanyou
-Maradj itt és vigyázz Kagoméra.-mondta
határozottan a youkai
-Ezt Sango, Miroku és Miharu is meg tudja tenni.
Egyébként meg nem akarok még egy napot egy helyben
maradni.-felelte hasonló hangnemben a hanyou
-Most mit vacakoltok ezen? Menjetek mindketten és még
Ryuu is veletek tart én meg vigyázok a
papnõre.-motyogta
álmos hangon Miharu, miközben arany szemeit
dörzsölgette
-Ennyire útban lennék édes?-hallatszott Ryuu
álmos hangja
-Nem csak szeretném, ha jobban megismerkednétek
egymással. A másik meg hogy mi se
hátráltatunk benneteket és hárman
gyorsabban haladtok.-mondta bölcsen Miharu
-Igazad van Miharu.-mondta Inuyasha
-Rendben.-adta meg magát Sesshoumaru
Miharu boldogan ölelte át bátyját, majd
öccsét és legvégül
kedvesétõl is
búcsút vett, bár az utóbitól
elég nehezen akart elválni. Miután
elbúcsúztak a youkai lánytól útra
keltek nyugat felé, de jóval gyorsabban haladtak, mintha
a többiek is velük lettek volna. Inuyasha egy ideig tudta
tartani a bátyja és a sárkány szellem
által diktált gyors tempót, de lassan kezdett
fáradni ami nem kerülte el a vele lévõ
youkaiok
figyelmét sem. Sesshoumaru lassított kicsit majd
könnyedén elkapta öccse karját és
szorosan megfogta, majd fénygömbbé alakult és
úgy száguldott nyugat irányába,
miközben erõsen tartotta Inuyashát. Ryuu is
hasonlóan cselekedett csak õ nem fehér, hanem
vörös fénygömbként száguldott a
fivérek után. Néhány órával
késõbb megérkeztek nyugatra, s Sesshoumaru
vezetésével elindultak arra amerre a palota romjainak
és néhány épp szárnyának
kellett lennie. Mikor odaértek az inuyoukai megtorpant s
hitetlenkedve nézett az elõtte álló
teljesen
épp nyugati palotára.
-Minden rendben Sesshoumaru?-kérdezte Inuyasha bátyja
mellé lépve
-Nem tudom öcsi. Mikor utoljára erre jártam a palota
még félig romokban hevert.-mondta Sesshoumaru
Inuyasha meglepetten nézett bátyjára, majd tettek
néhány lépést a palota felé mikor
kinyilt a kapu és kilépett rajta egy lány
nyomában egy idõsebb férfival. Ryuu dermedten
nézett a lányra, akinek világosbarna haja volt ami
könnyedén lebegett utána miközben
vidáman kiszaladt a palota kapun. A lány hirtelen
megtorpant s az idegenekre nézatt, majd egy könnyed
mozdulattal a sárkány szellem nyakába ugrott
és vidáman tekintett rá vörös szemeivel.
Ryuu alig tudott szóhoz jutni döbbenetében, s
néhány percig eltartott amig megtalálta a
hangját.
-Yume azt hittem meghaltál.-suttogta rekedten Ryuu
-Nem haltam meg.-felelte vidáman a lány
-Yume kérlek gyere ide.-hallatszott az idõsebb youkai
hangja
-Megyek már Yamato.-mondta mosolyogva a lány
A férfi nyugodtan megvárta amig a lány
odaér hozzá, majd elé sétált
és megállt Sesshoumaruval szemben. A fiatalabb youkai
kimérten végig mérte idõsebb
társát,
akinek hosszú fekete haja, sötét barna szeme
és egy pár fekete méregcsíkja volt. Yamato
is hasonlóan cselekedett csak õ mindhármukat
végignézte, s végül nyugodtan
megszólalt.
-Kik vagytok és mit kerestek itt?-kérdezte Yamato
-Én Sesshoumaru vagyok, a félvér az
öcsém Inuyasha a közelében álló
gyík Ryuu.-felelte hidegen Sesshoumaru
-Nem vagyok gyík, kutya.-sziszegte Ryuu
Sesshoumaru dühösen morogva fordult Ryuu felé, aki
hasonlóan paprikás hangulatban volt. Néhány
pillanat múlva a két youkai egymásnak esett, majd
mindketten felvették eredeti alakjukat. Inuyasha döbbenten
nézett rájuk, majd sóhajtva megrázta a
fejét.
-És még rám mondják, hogy meggondolatlan
vagyok.-dünnyögte az orra alatt a hanyou
-Mi bajuk van egymással?-kérdezte Yamato
-Õszintén szólva fogalmam sincs. Csak annyit tudok
hogy
Ryuu és a nõvérem Miharu együtt vannak, s ez
felettébb zavarja a bátyámat.-felelte a hanyou
elgondolkodva
-Értem. De miért jöttetek ide?-tette fel
következõ kérdését a dai-youkai
-Mert ez a terület valamikor az apámé volt.-mondta
Inuyasha
-Ki volt az apád?-jött a kérdés
Yamatotól
-Inu no Taishou, de csak a bátyjám ismerte apánk
arcát meg valószínûleg a
nõvérem.-felelte
enyhe keserûséggel Inuyasha
-Szóval ti Nyugat urának a fiai vagytok, akkor az
én feladatom véget is ért.-mondta elgondolkodva a
dai-youkai
-Miért? Mi volt a feladata?-kérdezte
kíváncsian a hanyou
-Megõrizni nyugatot a jogos örököseinek.-mondta
Yamato
-Értem és köszönjük-mondta Inuyasha
-Nincs mit, szívesen vigyáztam öreg barátom
területére, de nem gondolod hogy abbahagyhatnák
már a veszekedést?-kérdezte a dai-youkai
fejével a veszekedõk felé bökve
-Hát ideje lenne, de én biztos nem szólok
nekik.-mondta a hanyou
Yamato elmosolyodott és tekintetét
visszafordította a két youkai felé. Valahol
megértette a hanyou vonakodását a közbe
avatkozás említése miatt, hisz a két
fél elég erõs volt ahhoz hogy komoly kárt
tegyen a
másikban. Végül döntött és a
veszekedõk közzé állt eredeti
alakjában, ami
miatt Sesshoumaru erõteljesen morogni kezdett. Yamato egy
hatalmas
fekete párduc képében állt a fehér
kutya és a vörös sárkány közt, akik
még mindig fújtak és morogtak egymásra.
Még jó darabig sakkban tartotta a két
dühös és feszült youkait, miközben Inuyasha
fejcsóválva sétált közelebb
Yuméhoz.
-Szia!-köszönt a hanyou
-Szia! Hogy vagy?-kérdezte mosolyogva a lány
-Eddig jól voltam, de már kezdek kételkedni
benne.-felelte irónikusan Inuyasha
-Ugyan miért?-kérdezte ismét Yume
-Elõször is a bátyjám kicsit morcos
hangulatban van
az utóbbi idõben, másodszor pedig nem lehetek
azzal akit
szeretek. Bár ehhez már hozzá szoktam és
csak az számít hogy életben legyen.-felelte a
hanyou
-Megértelek. Én is most láttam újra a
bátyám. Tudod mikor utoljára találkoztunk
épp meg akart menteni néhány fiútól,
de azok többen voltak és nagyon elláták a
baját. Engem elhurcoltak és azt mondták a
családomnak hogy meghaltam, de szerencsémre még
idõben rámtalált Yamato.-mondta mosolyogva Yume
-Te is félszellem vagy, mint én.-mondta döbenten
Inuyasha
-Igen, de rajtam nem igen látszik hogy az vagyok.-felelte
mosolyogva a hanyou lány
Még sok mindenrõl beszélgettek egymással,
mikor
végre Yamato elérte célját és
sikeresen lenyugtatta a forrongó kedélyeket. Szinte
mindhárman egyszerre vették vissza emberibb alakjukat, s
közben Sesshoumaru és Ryuu még mindig morgott a
másikra; de legalább már nem akarták
kitekerni egymás nyakát. Miután tekintetüket
elszakítoták a másiktól szinte egyszerre
néztek Inuyasháék felé, akik vígan
beszélgettek egymással. Sesshoumaru és Ryuu
szóhoz se jutottak, s morogva néztek testvéreik
felé míg Yamato halványan elmosolyodott majd
megszólalt.
-Mi lenne ha bemennénk a palotába.-kérdezte a
dai-youkai, mire a fiatalok bólintottak
A fekete párduc(leopárd) szellem bevezette
vendégeiket a palotába, majd lassan és
érthetõen megszólalt.
-Tudom, hogy azért jöttetek hogy visszakapjátok a
nyugati területeket, s joggal kérdezhetitek hogy
miért rám bízta rám nyugat
védelmét Inu no Taishou.-kezdte a magyarázatott
Yamato, majd folytatta-Tisztában vagyok vele hogy mint kutya
szellemek nam kedvelitek a fajtám, de apátokkal a sok
csatározás ellenére barátok lettünk.
Körülbelül 30 évvel ezelõtt kerestem fel
Nyugatott, de csak a félig romokban lévõ
palotát
találtam. Mivel megigértem Inu no Taishounak, hogy
míg fiai nem lesznek elég erõsek és
felkészültek ahhoz hogy átvegyék Nyugat
irányításást vigyázok a
területre.
-Ez mind szép és jó, de apám soha nem
szövetkezett volna egy párduccal.-felelte hidegen
Sesshoumaru
-Igazad van, de apád is változhatott az évek alatt
mint ahogy te is.-válaszolta a dai-youkai
-Öhm Sesshoumaru nem kellene már a lányokért
menni? Nem mintha aggódnék értük csak
szeretném még viszont látni a szerzetest, de ez ha
túl sokáig maradnak távol nem biztos hogy
teljesül.-mondta elgondolkodva a hanyou
-Szóval a barátaitok a közelben
vannak?-kérdezte Yamato
-Hát a barát nem elég jó kifejezés.
Tudja a társaink elég viccesek néha, ami nem baj
ha mindegyik megússza néhány karcolással,
de sajnos a társaságokban lévõ szerzetes
imádja a csinos nõket és nem tud a kezénak
parancsonli.-mondta Inuyasha egy félmosoly
kíséretében
-Értem, ha kell a rendelkezésetekre bocsátom a
királyi hintót.-válaszolta a dai-youkai
-Köszönjük. Na akkor ki menjen?-kérdezte a hanyou
-A kutya.-fújta Ryuu
Sesshoumaru enyhén morogva állt fel és indult az
istálók felé, ahonnan a királyi
hintóval távozott. Néhány óra
múlva megérkezett a csapat hátra maradt tagjaihoz,
s halvány mosollyal nyugtázta hogy öccse aggodalma a
szerzetes iránt nem volt alaptalan. A youkai óvatosan
felemelte az eszméletlen mikot és miután
mindannyian elkészültek visszaindultak nyugatra. Gyorsan
haldtak, de még így is csak késõ este
értek
vissza a palotához. Amint a hinto megállt a kapu
elõtt a
palotában lévõk kisiettek üdvözölni
õket,
de amint Yamato meglátta a sérült mikot Sesshoumaru
ölében gyorsan intézkedett. Pár perc
múlva a sérült lány már egy
baldachinos ágyban feküdt, s mellette ott volt az orvos is,
aki szintén a palotában lakott egy távolabbi
szárnyban. Néhány óra múlva az orvos
gondterhelten lépett ki a miko ajtaján.
-Minden rendben van doktor Haruka?-kérdezte nyugodtan Yamato
-Bár így lenne nagyuram, de attól tartok a
lány nem biztos hogy túl éli a
szülést.-sóhajtotta gondterhelten Dr.Haruka
-Mentse meg.-morogta feszülten Sesshoumaru
-Mindent megteszek érte uram, de ez a hölgytõl is
függ
hogy mennyire akar élni.-felelte a doktor
-Elnézést doktor úr, de Kagome rosszabbul
van.-sietett feléjük rémülten Sango
-Már is megyek.-mondta majd elsietett a tayiával
Ahogy belépett a szobába Haruka doktor egybõl
látta, hogy a lánynál megkezdõdött a
szülés. Gondterhelten nézett a lányra s
remélte hogy csak téves riasztás, de ahogy egyre
elõrébb haladt az idõ világossá
vált az
orvos számára hogy a miko szülni fog. Alig
négy órával késõbb Haruka doktor
már
egy csepp kislány életéért
küzdött, s erõfeszítését siker
kronázta igaz a baba élete még mindig
hajszálon fügött. Amint a baba biztonságban
volt a doktor minden figyelmét a mikora fordította,
akinek légzése leállt egy pillanatra majd
ismét lélegezni kezdett. A doktor melett még ott
volt Sango is aki immár a kislánnyal a kezében
sétált ki a folyosóra, míg az orvos
barátnõje életéért
küzdött.
Újabb órákkal késõbb a doktor is
kilépett a szobából.
-Mi van vele?-kérdezte hidegen Sesshoumaru, de a szemében
tükrözõdõ aggodalom meghazudtolta fagyos
hangját
-Nem biztos hogy túl éli, de még
lélegzik.-mondta gondterhelten az orvos
-Tegyen meg mindent annak érdekében hogy
köztünk maradjon.-felelte fagyosan a youkai
-Azt hiszem nem értett meg uram. A lány élet
és halál közt lebeg. Még az is szerencse hogy
a babát sikerült megmentenem.-válaszolta dr.Haruka
-Nem érdekel a kifogása. Az a dolga hogy megmentse
õket.-morogta fenyegetõen Sesshoumaru
-Nyugodj meg bátyó. Hidj abban hogy nem hagy itt sem
téged, sem a lányotokat.-mondta nyugtatólag Mina
Sesshoumaru morogva elsétált, s szomorúan
lépett be a miko szobájába. A youkai
óvatosan leült a lány ágyára, s
szomorúan nézett a békésen szuszogó
lányra. "Nem hiszem el, hogy halandó létedre
ennyire hozzám nõttél. Csak azért vettelek
magamhoz, hogy az öcsémet idegesítsem s észre
se vettem mennyire az életem részévé
váltál Rinnel együtt. Nem akarlak
elveszíteni, de ha még is megtörténik hogy
itt hagysz minket remélem boldog leszel ott ahová
kerülsz."-gondolta Sesshoumaru, miközben egy könnycsepp
folyt le az arcán. Óvatosan a lány mellé
feküdt, majd félkönyökre támaszkodott s
úgy figyelte a lány minden mozdulatát.
Órákkal késõbb kinyilt a miko
szobájának ajtaja, s belépett rajta Yamata.
-Nem gondolod hogy ideje lenne enned valamit?-kérdezte kedvesen
a dai-youkai
-Nem fogom itt hagyni.-mondta határozottan a fiatalabb youkai
-Megértelek. Tudod most úgy viselkedsz mint apád,
mikor megismerte Izoyait.-felelte mosolyogva Yamata
Sesshoumaru fáradtan nézett az idõsebb youkaira,
aki
megnyugtatólag a vállára rakta a kezét majd
kisétált. Néhány perc múlva
visszatért némi élelemmel és vele volt
még a tayia is aki a kezében tartotta az
újszülött kislányt, akit átadott
apjának. Yamato miután lerakta az ételt
kisétált a szobából, s nem sokkal
késõbb Sango is követte a youkait. A csapat
elégé le volt hangolva Kagome állapota miatt, s
remélték hogy barátjuk még jó
darabig velük marad. Lassan teltek a hetek, de Kagome
állapota még mindig nem igen javult ami egyre jobban
aggasztotta a lány barátait. Sesshoumaru szinte minden
idejét a mikonál töltötte, s közben
néha-néha óvatosan a kezébe vette a
lányát is. A youkai arcvonásai meglágyultak
ahogy a kislányra nézett, kinek ezüst
hajacskája és borostyán színû szemei
voltak
valamint arca két oldalán egy-egy halvány
vörös méreg csík. Már majdnem egy
hónapja hogy a kislány megszületett, de Sesshoumaru
még mindig nem adott neki nevet. A youkai nem akart
anélkül dönteni hogy meg ne kérdezze
Kagomét a kicsi nevével kapcsolatban, de egyenlõre
még mindig élet és halál között
lebegett. A csapat minden nap meglátogatta a lányt.
Yamato mosolyogva figyelte a fiatalokat akik élettel
töltötték meg az évekig kihalt nyugati
palotát, s figyelmét nem kerülte el a szeme
elõtt
kibontakozó szerelem sem. Örült hogy nevelt
lánya boldog nyugat hercegével, de az viszont aggasztotta
hogy az idõsebb fiú nem akar kimozdulni a miko
szobájából. Ugyan megértette Sesshoumarut,
de nem szerette volna ha a férfi tönkre teszi magát.
A dai-youkai lassan a miko szobája felé
sétált, s elhatározta hogy ha kell
erõszakkal
viszi ki a friss levegõre a youkait. Már majdnem a
szobához ért, amikor halk hangokat hallott
kiszûrõdni
onnan s megállt a szoba ajtajában.
-Ho-hol van a baba?-kérdezte rekedt hangon Kagome, miután
magához tért
-Megijesztettél minket. A baba jól van.-mondta a youkai
megkönnyebbülten
-Mi történt pontosan?-kérdezte suttogva a miko
-Megtámadt benneteket egy démon, s téged
sikerült megsebeznie és megmérgeznie. Ennek
már egy hónapja, s azóta nem tértél
magadhoz.-felelte Sesshoumaru
-Akkor elég sokat aludtam. A babának adtál
már nevet?-kérdezte mosolyogva Kagome
-Nélküled nem akartam elnevezni. De
következõleg nem
ajánlom hogy így rám ijessz!-mondta
fenyegetõ
hangon a youkai, mire belépett Yamato
-Ejnye Sesshoumaru. Nem lenne szabad így beszélni a
hölgyel, hisz még csak most ébredt fel.-mondta
mosolyogva a dai-youkai, mire Kagome kissé ijedten nézett
rá
-Yamato. Apámhoz is berontottál kopogás
nélkül?-kérdezte gúnyosan a youkai
-Elnézést, de ki maga?-kérdezte remegõ
hangon a
miko
-Jelenleg nyugat helytartója vagyok, mert az
örökös nem volt hajlandó elmozdulni maga
mellõl
kedvesem.-válaszolt Yamato
-Azt akarja mondani hogy Sesshoumaru végig mellettem
volt?-kérdezte döbbenten a lány
-Eltalálta kishölgy, de mit szólna hozzá ha
kijönnének kicsit a friss levegõre
mindhárman?-kérdezte mosolyogva Yamato
-Miért ne, de tudja van egy kis gond. Nem igazán tudom
hogy fel tudok-e állni.-felelte
bocsánatkérõ
tekintettel Kagome
Sesshoumaru elmosolyodott és óvatosan az
ölébe vette a lányt, míg Yamato a
babával a karjában sétált ki a
szobából. Ahogy kiértek a palota kertjébe a
csapat tagjai köréjük gyûltek, s boldogan
meséltek el mindent a mikonak ami kimaradt az
életébõl az elmúlt hónapban. Kagome
mosolyogva nézte amint egykori kedvese boldog egy másik
lány mellett, akit õ még nem ismer. Lassan minden
visszatért a régi kerékvágásba, s
végre a baba is megkapta az õt megilletõ nevet.
Bár a
miko balesete nem múlt el nyomtalanul, mivel a lány nem
hozhatott világra több gyermeket ami nagyon
elszomorította. A kislány a Naomi nevet viselte. A miko
elmosolyodott, majd az õt vivõ youkaihoz fordult.
-Sesshoumaru nem értem miért maradtál mellettem,
mikor nem szereted a halandókat.-jegyezte meg elgondolkodva
Kagome
-Ez egszerû Kagome a bátyám...-kezdte Inuyasha, de
egy
oldalába fúródó könyök
elhallgatatta
-Igen?-nézett rá kérdõn a miko
-Az öcsém csak azt akarja mondani hogy
megkedveltelek.-mondta nyugottan a youkai
-Kedveled? Én inkább azt mondanám szereted
bátyjó!-tette hozzá mosolyogva a hanyou
-Értem, tehát azért virrasztottál mellettem
már egy hónapja mert megkedveltél?-nézett a
youkaira kérdõn a miko
-Így is mondhatjuk.-válaszolta Sesshoumaru
-Értem. Ahhoz mit szólnál, ha azt mondanám
hogy...-kezdte Kagome, majd a a youkai fülébe
súgta-Én is kedvellek.
A youkai elmosolyodott a válaszon, majd mindenki elõtt
egy
apró csókot lehelt a miko ajkára. Inuyasha
elmosolyodott bátyjáék láttán, majd
õ is követte fivére példáját
csak õ
Yumét csókolta meg. Miharu alig várta hogy
kettesben legyen Ryuuval, s elbeszélgessenek
néhány fontos dologról s végül
úgy döntöttek hogy visszatérnek Ryuu
szüleinek területére. Sesshoumaru nem igen
örült húga döntésének, de
végül még is áldását adta
rá és a sárkány szellemre amin
mindkét érintett meglepõdött. Yume
ismét
búcsút vett testvérétõl, de
megigérte neki hogy amint tudja meglátogatja õket
és szüleit aminek bátyja nagyon örült.
Hosszas búcsúzkodás után a
sárkány szellem és kedvese elhagyta nyugat
területét és visszatért a fiú
szüleihez. Inuyasha egyre közelebb került
Yuméhoz, s a lánnyal együtt kezdett új
életet. Sesshoumaru végül bevalotta Kagoménak
érzéseit, s még azt sem bánta hogy a
lány nem ajándékozhatja meg több gyermekkel.
A miko kicsit bánatos volt amiatt hogy nem lehet több
gyermeke, de hálás volt azért hogy az
elmúlt évek kalandjai után végre
megtalálta azt aki mellett leélheti az
életét. Igaz eleinte nem pont Sesshoumarura gondolt hanem
Inuyashára, de a hanyou nem igen közeledett felé.
Végül Kagome örült hogy egykori kedvese
megtalálta a boldogságot Yume oldalán, s õ
maga
szabadon megvalhatta érzéseit a youkainak. Egy
érzelmileg, testileg és lelkileg megterhelõ utat
tudhatott maga mögött, ami tele volt
különbözõ
veszélyes helyzetekkel s nem egyszer közel állt
ahhoz hogy végleg maga mögött hagyja a
középkori Japán ismerõs és
veszélyes
világát. De mégse tette meg s most már nem
is fogja megtenni esetleg csak annyira megy haza hogy
meglátogassa a családját, s
megpróbálja kideríteni a modern világ
orvosainak segítségével hogy
lányának lehet-e testvére. Sajnos azonban
még a modern orvos tudomány sem tudott neki
segíteni, s kissé szomorúan vette tudomásul
hogy egyedül csak Naomi van neki. Végre minadnnyian
megtalálták a boldogságot, s még
utoljára együtt vacsorázott a csapat, majd
végleg elváltak útjaik. Sango és Miroku
visszatértek a tayia szülõ falujába és
újra indították a szellemirtók
képzését. Inuyasha nyugaton maradt Yuméval
és a bátyjáéktól nem messze
épített maguknak egy kis kunyhót, amit
bátyja segítségével egy idõ
után
kibõvítettek. Yamato félre vonult és a
háttérbõl egyengette a fiatalok
útját, s a
terület védelmének érdekében
néha fájó döntéseket hozott, de mindig
a háttérben maradt.
Vége