Narakut legyõzték legalábbis azt hitték, hogy gyõztek; de sikerült elmenekülnie igaz súlyos sérüléseket szenvedett. Az ékkõ ismét teljes volt, s az örzésével Kagomét bízták meg. A csapat feloszlott. Inuyasha elment megkeresni Kikyot, míg Sango és Miroku a szellemírtók fauját élesztették újjá. Kagome haza készült a saját világába, már majdnem bele ugrott a kútba amikor egy forgószél kíséretében felkapta Kouga és a farkas verem fele száguldott vele. Kagome kétségbe esetten kiabált segítségért, de hiába. Kouga megunta Kagome jajveszékelését és nem éppen finoman letette a földre, majd egy gyors mozdulattal felé kerekedett; s nem titkolt szándékkal közeledett felé, de valaki megállította. Kouga hátra fordulva meglepõdött. Kagome még mindig nem merte kinyitni a szemét,de amikor végre kinyitotta a szemét csodálkozva látta ki áll Kougával szemben.

Sesshoumaru?- kérdezte bizonytalanul.
Mit akarsz?- kérdezte Kouga

Sesshoumaru nem válaszolt csak Kagoméra nézett aki megértette, hogy itt az ideje tovább állni; így elindult a szellem felé, de mikor elhaladt a farkas szellem mellett az leütötte és ájultan esett a földre. Mikor magához tért egy barlangban találta magát, aminek a belsejébõl halk csobogás halatszott. Elindult a hang irányába és egy kis tavacskát talált ott, ami nagyon csábította ezért úgy döntött hogy megfürdik. Nem sejtette, hogy a tavacska sötét zugában éppen Sesshoumaru van. Ösztönösen elindult afelé a sarok felé ahol a szellem volt. Sesshoumaru kicsit meglepõdött a lány felbukanássa miatt ahogy Kagome is mivel nem tudta, hogy a szellem is ott van. Kagome dermetten állt nem messze a szellemtõl aki lassan közeledett felé, majd óvatosan megcsókolta a lányt aki nem tiltakozott az érintése ellen. Egyikük sem tudta, hogy miért viselkednek így, de egy hetet töltöttek együtt aminek a végén elbúcsúztak egymástól; mert Kagoménak már nagyon hiányzott a családja. A Szent fáig elkísérte Sesshoumaru a lányt, s ott elváltak útjaik. Kagome beleugrott a kútba, s hamarosan már a házuk szentélyében mászott ki belõle.

Anya, Souta, nagypapa! Megjöttem.-kiáltotta
Kagome, kicsim hol voltál eddig? Minden rendben?-kérdi az anyja
Persze anya, csak közbe jött valami és csak most tudtam haza jönni.
Gyere kész az ebéd.
Megyek, csak elõbb átöltözök.
Rendben.

Kagome nagyon örült, hogy végre együtt lehet a családjával, de eközben nagyon hiányoztak neki a barátai. Már lassan 3 hónapja volt otthon mikor rendszeressé vált egy álma, melybõl mindig rémülten ébredt fel. Már egy ideje gyötörték a rémálmok, mikor úgy döntött hogy visszamegy a középkorba. Leszaladt az édesanyjához, s remélte a család többi tagja is ott lesz.

Anya! Mondanom kell valamit.
Mi az kicsim?
Visszamegyek a középkorba.
Biztos kicsim?
Igen anya. Visszamegyek és megkeresem a barátaimat, de nem tudom mikor jövök haza megint.
Rendben kicsim, de vigyázz magadra.
Rendben! Sziasztok, majd jövök.

Kagome beleugrott a kútba, s hamarosan a középkori Japánban mászott ki a kútból; majd elindult Kaede anyó faluja felé. Hamarosan elérte a falut és a falusiak örömmel fogadták a rég nem látott mikót.

Kaede anyó itt van?- kérdezte az egyik falusitól
Igen, de van nála egy nõ aki akkor jött ide mikor maga elment.
Köszönöm.

Kagome elindult Kaede anyó kunhója felé, ahol egy meglepetés várta; mivel a falusi nem említette hogy ki az a nõ aki idejött miután õ elment. Meglepetten nézett a nõre.

Kagura?
Igen én vagyok, csak szerettem volna megköszönni hogy megszabadítottatok Narakutól.
Nincs mit. Nem tudod hol van Kaede anyó?
Elment gyógyfüveket szedni, de mindjárt itt lesz.

Még beszélgettek egy darabig amikor is feltünt Kaede anyó a láthatáron. Az anyó elõször nem hitt a szemének mikor a szélboszorka mellett meglátta Kagomét.

Lányom de jó téget újra láttni.
Én is örülök önnek.

Még sokáig beszélgettek ezért Kagome csak másnap reggel indult el barátai keresésére. Már mehetett egy ideje amikor szokatlan zajra lett figyelmes megfordult és felkészült a támadásra, de a támadója túl gyors volt és megsebezte a karját egy kardal amit ott hagyott; s amilyen gyorsan jött úgy el is tünt. Kagome kénytelen volt megállni mivel el kellett látnia a sebét, ami nem volt valami szép. Kagome ott maradt nem messze attól a helytõl ahol megtámadták, mivel nem érezte jól magát és ott aludt el. Sesshoumaru a közelben járt, s megérezte Kagome illatát majd elindult arra a helyre ahonnan az illatott érezte. Jaken és Rin nem maradtak le a nagyúrtól, s hamarosan megtalálták az ájult lányt. A szellem megnézte a lány sebét, majd utána a fegyvert amivel a sérülést okozták neki; de nem akart hinni a szemének mikor meglátta a Sou'unga-t tudta, hogy a lánynak nem sok esélye van az életben maradásra; s ez valahogy elszomorította. Nem tudta miért, de érezte hogy kötõdik ehez a halandóhoz; de nem úgy mint Rinhez. Mivel Rint a lányaként szerette, de a mikó valahogy a részévé vált akkor amikor három hónapja együtt voltak abban a barlangban. Mivel el volt foglalva a gondolataival így nem igen figyelt a környezetére, s nem vette észre hogy valaki ott van a háta mögött és az ájult Kagomét nézte; majd megszólította a szellemet.

Sesshoumaru! Mit keresel itt?- kérdezte Kagura a szellemtõl
Kagura! Gondolom az Ékkõ miatt vagy itt.
Tévedsz. Egyébként az Ékkõ eltünt. Én Kagome miatt vagyok itt, mert egy idõs mikó megkért hogy tartsam szemmel nehogy valami baja essen.
Úgy látom egy kicsit elkéstél.
Miért?
Nézd meg magad!
De hát ez lehetetlen.

Még egy darabig beszélgettek, majd Kagura is elment aludni; mint Rin és Jaken Auhn-nal. Sesshoumaru a tábortûz mellett ült, s a gondolataiba mélyedt; de nem vette észre hogy a háta mögött Kagome elkezdett mozgolódni, majd mikor már magához tért körül nézett; s meglepõdve látta, hogy Sesshoumaru a tûz mellett ül. Miután összeszedte magát odament a szellemhez, s hátulról átölelte. Sesshoumaru összerezzent az érintéstõl, s hátra fordulva örömmel nyugtázta hogy a lány már sokkal jobban van; de valami megváltozott rajta. Kagome barna szeme ezüst színûre váltott és a haja is ezüstös lett, míg az arcán két halvány ezüst méregcsík látszott. Sesshoumaru tudta hogy ez az egész azért történt mert Kagomét megsebezte az apja kardja, de egyben meglepõdött hogy a lány ilyen hamar felgyógyult.

Látom már jobban vagy.
Igen, de nem igazán emlékszem semmire.
Valaki megtámadott és megsebzett apám kardjával.
Erre még emlékszem. Meg arra hogy elláttam a sebem, de utánna semmi.
Nem is baj, de elég hamar rendbe jöttél ami kicsit meglepett.
Miért? Talán veszélyben voltam?
Igen, mert ha megsebez egy szellem kardja akkor nem sok esélyed van a túlélésre hacsak nem válsz magad is szellemmé.
Ezzel azt akarod mondani, hogy én is szellem lettem?
Igen.

2.fejezett

Látom már jobban vagy.
Igen, de nem igazán emlékszem semmire.
Valaki megtámadott és megsebzett apám kardjával.
Erre még emlékszem. Meg arra hogy elláttam a sebem, de utánna semmi.
Nem is baj, de elég hamar rendbe jöttél ami kicsit meglepett.
Miért? Talán veszélyben voltam?
Igen, mert ha megsebez egy szellem kardja akkor nem sok esélyed van a túlélésre hacsak nem válsz magad is szellemmé.
Ezzel azt akarod mondani, hogy én is szellem lettem?
Igen.

Egészen reggelig beszélgettek, de amikor Kagome észre vette hogy a többiek ébredeznek elkezdte elkészíteni a reggelit; hogy utánna útra kelhessenek a szellem írtók falujába. Miután mindenki felkelt és befejezték a reggelit elindultak uticéljuk felé. Már mentek egy ideje amikor valami felkeltette Sesshoumaru figyelmét és gyorsabb haladásra össztökélte a csapatot. Mivel a levegõben gyorsabban tudtak közlekedni ezért Rin és Jaken felszált Aun hátára, Kagura a tollára míg Kagomét Sesshoumaru vitte; s így hamarabb érték el a szellemírtok faluját amit egy védõburok védet a nem kívánatos személyektõl. Kagome papnõ révén könnyedén át tudta törni a védöfalat, amit a faluban lévõk ilyedten fogadtak és szaladtak értesíteni a falu vezetõit akik tapasztalt szellemírtók voltak. Hamarosan megjelent a kapuban Sango, Miroku és Inuyasha aki már 2 hete a szellemírtok falujában tartózkodott. Mikor kiléptek a kapun nagy meglepetésben volt részük, bár Inuyasha inkább kihagyta volna az ilyes fajta meglepetést.

Kagome tényleg te vagy az?-kérdezte Sango
Igen, én vagyok az.
Õk mit keresnek itt?-kérdezte Inuyasha miközben a bátyára és Kagurára mutatott
Velem vannak.
Azt látom, de hogy voltál képes összeállni velük?-kérdezte Inuyasha miközben Sango és MIroku távolabb ment a félszellemtõl
Inuyasha!-kezde Kagome vészjósló hangon-Hogy lehetsz még mindig ilyen bunkó?
Mit képzelsz magadról te hisztis fruska!-a háttérben lévõk egyre kínosabban érezték magukat a vészekedés miatt
Így állunk?-kérdezte egyre nyugodtabban-Akkor FEKSZIK,FEKSZIK,FEKSZIK,FEKSZIK,FEKSZIK!

Bár Kagome már nem szerette Inuyashát,de barátként tisztelte és szerette, csak a féltékenysége zavarta; hisz mindannyian tudták hogy a félszellem Kikyót szerette és mindig is õt fogja szeretni. Sesshoumaru egyre idegesbben szemlélte az eseményeket mivel nagyon ragaszkodott Kagoméhoz, már azon volt hogy leállítja az öccsét mikor is a lány megelõzte. Inuyasha még mindig a földrõl próbált feltápászkodni amikor is váratlan segítsége érkezett Kagura személyében, bár nem szerette a szélboszorkányt; de az õ közelségét jobban eltûrte mint a bátyáét. Mirokuék behívták a váratlan, de kedves látogatókat a faluba; ahol mindenki gyanakodva figyelte a két szellemet és a szellemé vált mikót. Amint elhagyták a falu kapuját Kagome és Miroku együttes erõvel felhúztak egy új védõ pajzsott ami jóval erõsebb volt mint az elõzõ. Sango vezetésével bementek egy nagy házba ami a szellemírtó és a szerzetes közösen használt. A házban Kagome, Sango és Kagura neki láttak a vacsora elkészítésének, míg a fiúk kint beszélgettek a nappaliban bár Mirokunak elég nehéz dolga volt Inuyashával mert a félszellem minden áron neki akart menni a bátyának; aki ezt hûvös nyugalommal fogadta. A konyhában a lányok megbeszélték egymás közt az elmúlt 3 hónap eseményeit,ami nagy megdöbbenést keltett Sangoban és Kagurában amikor Kagome elmesélte találkozását Kougával majd utánna azt mesélte Sangóéknak; hogy Sesshoumaru miként mentette ki a farkas szellem karmai közzül már amire emlékezett. A fiúknál még mindig Inuyashát kellet nyugtatni, ha nem akart megint félméter mélyen a földben kikötni. Sango sejtette hogy Kagome nem mondott el valamit ami közte és Sesshoumaru között történt, bár mikor elõször meglátta a falu kapujában kicsit meg lepte a miko külseje. Amint meglátta elállt a lélegzete a hosszú ezüst haj és a kifejezõ ezüst szemek láttán valamint halvány ezüst méregcsíkok voltak az arca két oldalán Sango emlékezett arra, amit az apja mesélt neki egy történetett miszerint nagyon régen hatalmas misztikus erõvel megáldott lények éltek és közüllük kettõ reinkarnálódott. Hamarosan asztalhoz ültek és elfogyasztották a vacsorájukat, majd a lányok felálltak és elmentek fürödni. Miroku szivesen megleste volna õket, ha nem kell távoltartania a két testvért egymástól. A lányok eközben a fürdõben beszélgettek.

Kagome, kérdezhetek valamit?
Persze Sango. Mi lenne az?
Pontosan mi történt közted és Sesshoumaru között?
Semmi miért kérded?-kérdezte elpirulva Kagome
Csak érdekelt, mert olyan furcsán viselkedik veled szemben. Mintha fontos lennél neki.
Ugyan már biztos csak képzelõdsz.
Én is észre vettem,hogy Sesshoumaru úgy néz rád mintha az asszonya lennél.-mondta Kagura
Öööö.-Kagome erre nem tudott mit mondani, hisz õ is tudta hogy nem közömbös a szellemnek ,ahogy a szellem sem neki-Hagyjuk ezt a témát. Sango véletlenül nem tudsz valamit a szellem fajtámról?
Nem biztos, hogy köze van hozzád, de apa annak idején mesélte; hogy nagyon régen hatalmas misztikus erõvel megálldott lények éltek és azok közzül a lények közzül csak kettõ tudott reinkarnálódni. De amióta azok a lények eltüntek a föld felszinérõl senki nem hallott róluk és nem látta egyik reinkarnációt sem. A legenda szerint akkor fognak visszatérni közénk mikor a legnagyobb szükségünk lesz rájuk. Még az is a legenda része volt, hogy egy miko lesz az egyik kiválasztott míg a másik egy nagy hatalmú szellem vagy démon. Apám szerint a két legerösebb sárkány reinkarnálódott ami valaha a földön élt. Az egyik közzülük egy ezüst sárkány volt, míg a másik talán egy fehér sárkány; akik hatalmas erõvel bírtak és bírni fognak a reinkarnációik is.
Értem tudsz még valamit ami fontos lehet?
Nem, hacsak apa azt mondta; hogy amikor kiderül kik is a sárkányok reinkarnácioi akkor majd egy gonosz szellem próbálja megkaparintani az erejüket. De miért jöttél vissza?
Értem. Mert nem tudtam otthon maradni. Valami történni fog és szükségem van a segítségetekre.
Akkor ezért utazol Sesshoumaruval és Kagurával.
Igen és ezért kerestünk benneteket, de azt hittem hogy Inuyashát nehezebb lesz megtalálni.
Lassan két hete van itt velünk, de még mindig nem tudjuk pontosan; hogy mi történt közte és Kikyo közt. Annyit sikerült kiszedni belõle, hogy ha jól értettük a szerzetessel akkor talán ismét elárulta õt a papnõ; de nem biztos.

Még beszélgettek egy darabig, majd lassan vissza mentek a fiúkhoz; s még velük is megbeszélték hogy legkésõbb két nap múlva útra kelnek. Nem is sejtették, hogy eközben Naraku a két sárkány reinkarnációját keresi hogy magába olvassza õket; mint ahogy annak idején Sesshoumaruval tervezte. A csapat tagjai nem is sejtették, hogy valaki figyelteti õket amióta tudomást szerzett a sárkányok reinkarnácioiról és arról; hogy Kagome ismét visszatért a közép kori Japánba. Míg Naraku a terveit szövögette addig kis csapatunk nyugovóra tért, s várták az indulás idejét. Már mindenki mélyen aludt amikor Kagome felriadt rémálmából, s úgy döntött hogy szív egy kis friss levegõt. " Már megint ugyanazt álmodtam. Nem értem az egészett, hisz tudom hogy Sesshoumaru soha nem kötné fel a haját; de akkor miért van az az érzésem hogy ismerem valahonnan. Na mindegy majd holnap beszélek Inuyashával és Sesshoumaruval, hátha ismerik az álmaimban szereplõ szellemet. Mi ez? Csak nem Naraku figyelteti a falut? Azt hiszem holnap útra kell kelnünk, de csak Rin és Jaken nélkül; hogy ne essen semmi bajuk. Azt hiszem jobb lesz, ha megyek aludni." Kagome megérezte ugyan Naraku csatlósának jelen létét; de nem vette észre hogy a háta mögött Inuyasha és Sesshoumaru érdeklõdve figyelik minden mozdulatát és kivételesen még Inuyasha sem támadt a bátyára. Kagome lassan megfordult, s majdnem szívrohamot kapott mikor meglátta a testvér párt.

Mit kerestek itt? A szívbajt hoztátok rám.-mondta a szellemé vált miko
Csak kiváncsiak vagyunk, hogy minden rendben van-e?
Igen. Miért kérdet Inuyasha?
Mert arra ébredtünk fel, hogy álmodban segítséget kértél; de mire odaértünk te már nem voltál a szobában.-mondta Sesshoumaru
Csak rosszat álmodtam. De kérdezhetek valamit?
Persze! Mit?- kérdezték egyszerre
Nem ismertek véletlenül egy olyan szellemet aki felkötve hordja a haját?
Nem tudsz többet róla?-kérdezte Sesshoumaru
De igen. Az arcán volt még két oldalt egy-egy kékes méregcsík azt hiszem. Csak ennyit láttam álmomban.
Ez lehetetlen, hisz meghalt mikor megmentette a szánalmas életed öcsi.-mondta Sesshoumaru
Mirõl beszélsz bátyó?-kérdezte kicsit gúnyosan Inuyasha
Az a szellem akit Kagome álmában látott az apánk.
Mi?-kérdezte döbbente Inu
Ne veszekedjetek már! Azt hiszem meg kellene keresnünk, hisz ha az álmom nem csal akkor veszélyben van.
Ez igaz! Hajnalban indulunk.-mondta Sessy
Rendben.

Mind hárman vissza mentek a házba, s ismét nyugovóra tértek, de Sessy Kagome mellet maradt ami reggel meglepte a ház lakóinak egy részét. Bár Kagome aggódott hogy a barátai is vele tartanak,de nem tudott ellene semmit sem tenni hisz ha Inuyasha és Sesshoumaru valamit elhatároz nem lehet õket megállítani. De Sesshoumaru nemcsak azt akarta megtudni, hogy tényleg él-e az apja hanem azt is hogy hol volt eddig. A csapat hajnalban útra kelt egy új kaland és egy régi ellenség felé.

3.rész

Mind hárman vissza mentek a házba, s ismét nyugovóra tértek, de Sessy Kagome mellet maradt ami reggel meglepte a ház lakóinak egy részét. Bár Kagome aggódott hogy a barátai is vele tartanak,de nem tudott ellene semmit sem tenni hisz ha Inuyasha és Sesshoumaru valamit elhatároz nem lehet õket megállítani. De Sesshoumaru nemcsak azt akarta megtudni, hogy tényleg él-e az apja hanem azt is hogy hol volt eddig. A csapat hajnalban útra kelt egy új kaland és egy régi ellenség felé. Szinte egésznap mentek csak ebédelni álltak meg, s lassan rájuk sötétedett. Hamarosan elértek egy tisztást ahol letáboroztak és a lányok a közeli tóhoz mentek fürdeni. Miroku elindult a lányok után, míg Inuyasha és Sesshoumaru fát gyûjtöttek; majd õk is elindultak a tó felé hogy elvonszolják onnan a szerzetest, de pechjükre lebuktak. Mert Sango észre vette õket.

Mit kerestek ti itt?
Nyugi Sango, csak Mirokuért jöttünk.
És ezt el is higgyük?-kérdezte Kagome egyre dühösebben, s közben elindult kifele a tóból; de mire kiért a fiúk elõtt egy ezüst sárkány állt.
K-k-kagome, kérlek nyugodj meg.-mondta Inuyasha
Még hogy nyugodjak meg! Mit képzeltek ti magatokról, hisz ez már nem az elsõ alkalom, hogy rajta kaptunk titeket.-visszhangzott Kagome hangja mindenki fejében.

Inuyasha és Miroku összehúzták magukat, mert féltek a lány haragjától. Míg a fiúk Kagome düh kitörését halgatták addig Kagura és Sangó felöltözött, majd arra lettek figyelmesek; hogy Kagome sárkány alakjában felszállt és elindult nyugati irányba. Hamarosan Sesshoumaru is elment Kagome illata után, míg a többiek vissza mentek a táborba összeszedni az ott maradt cuccokat és õk is elindultak nyugati irányba. Valahol a középkori Japán területén egy csapat ébenfekete bõrû,s fehér hajú és vörös szemû alakok közeledtek egy rejtek helyhez ahol vörös hajú vezérük tárgyalt egy különös kinézetû "emberrel".

Örülök, hogy eljöttél a nevem Naraku. Lenne egy ajánlatom a számotokra.
TE egyességet ajánlasz egy sötételfnek?-kérdezte egy vörös hajú alak
Ha jól tudom éppen kerestek valakit. Talán tudok nektek segíteni benne.-mondta ravaszan Naraku
Rendben. De ha átversz minket neked véged.
Oké. De elárulod a neved?
Nisstyre vagyok. Mi is a feladatunk?-kérdezte Nisstyre

Naraku mindent elmondott a magát sötét elfnek nevezõ Nisstyrének, s Nisstyre is beavatta a félszelemet abba hogy kit keresnek; de nem mondott el mindent mivel nem bízott meg Narakuban és egyébként sem adott-még a társai tudtára-se mindent csak ami nagyon lényeges volt. Eközben a nyugati területek határában lévõ kis tisztáson két nõ beszélgetett az egyik egy miko kimonót viselt, míg a másik egy lenyûgözõ ezüst ruhában volt ami a combja közepéig fel volt sliccelve.

Mit akarsz tõlem Kikyo?-kérdezte Kagome immár emberi alakjában
Egy szivességet szeretnék kérni tõled.-kérdezte Kikyo
Mi lenne az? Miért hozzám fordultál? Ha Inuyashát akarod akkor ahhoz semmi közöm.-mondta Kagome
Mert te vagy a reinkarnációm és Inuyasha soha nem jöhet rá a titkomra, mivel akkor meg akarna keresni de addigra én már végleg távozni fogok az élõk sorából.
Ha jól értem emiatt a titok miatt hagyott ott téged.
Igen és miattad, mert 2 és fél hónap alatt jött rá hogy mégis téged szeret és nem szerette hogy egy nap 3-szor eltüntem egy szellemek és félszellemek által megközelíthetettlen helyre.-mondta Kikyo
Mi lenne az a szivesség?-kérdezte a lényegre térve Kagome
Egy kislányra kellene vigyáznod, de Inuyasha nem érezheti meg az illatát.
Értem. És hol van ez a kislány? Mennyi idõs?-kérdezte Kagome
Itt. 2 és fél éves.Kema kicsim elõjöhetsz.
Rendben vigyázok rá. De ki a kicsi apja?
Inuyasha, de nem tudhatja meg míg Naraku életben van; mert a két sárkány reinkarrnáción kívül két rokon kis gyermeket is keres és az egyik az Kema.
Mi rokon gyermekeket? De hát ez lehetettlen, az nem lehet.-mondta döbbenten Kagome
Mi aggaszt? Csak nem tudod, hogy ki lesz Sesshoumaru gyermekének az anyja?-kérdezte Kikyo
Így is mondhatjuk.-kezdte elgondolgozva Kagome,hogy mennyit is mondjon el Kikyónak
Mit értesz ez alatt?
4 és fél hónapja történt, hogy Kouga megpróbált megerõszakolni; de Sesshoumaru megmentett és együtt töltöttünk egy hetet egy barlangban ahol volt egy tó.
Tényleg?-kérdezte hitetlenkedve Kikyo
Igen.
Nos nekem mennem kell.-mondta Kikyo és átadta Kagoménak a lányát

Majd nem maradt más utánna csak egy kupac föld és hamu, hamarosan Kagome állomba merült a kislánnyal együtt. Sesshoumaru hamarosan megtalálta Kagomét amint az ölében egy kislánnyal alszik, majd közelebb ment és letelepedett a miko mellé és õ is elszenderedett. A többiek hajnal körül érték el a tisztást, s mire odaértek Sesshoumaru már harcra készen állt míg Kagome egy kislányt védett. A tisztás tuloldalán két alak körvonalai kezdtek kibontakozni, de ahogy közelebb értek a csapat kitudta venni hogy egy nõ és egy férfi közeledik feléjük; valamint Sesshoumaru érezte hogy nem csak ez a két alak közeledik feléjük hanem egy erõs szellem is aki valami módon ismerõs volt neki. A szellem és a két fiatal szinte egyszerre ért a csapathoz, de Kagome nem ellenséget látott bennük, s a csapat megdöbbenésére közelebb ment az idegenekhez. A lány érdekes kinézette nagyon meglepte hisz ébenfekete bõrû, fehér hajú és arany szemû valamint a szellemekre jelemzõ hegyes füle volt; de a vele lévõ férfi sem volt minden napi. Kagome a lány kinézete miatt elkezdett hanggosan gondolkozni, amivel meglepte a többieket; de fõleg a lányt és a kísérõjét.

Hm, ez érdekes. Nem tudtam, hogy a középkori Japánban is élnek elfek.-mondta ki hangosan a gondaltát Kagome
Mit mondtál Kagome? Mi az az elf?-kérdezték a többiek
Nem igazán tudom mert már rég olvastam róluk.-mondta Kagome
Ezt most hagyuk. Naraku a közelben van.-mondta Inuyasha
Nem tudom ki az a Naraku, de nem csak õ van itt hanem mások is.-mondta az idegen mire mindenki ránezett
Ha már így össze jöttünk be is mutatkozhatnánk egymásnak.-javasolták a lányok
Rendben. Az én nevem Inu no Taishou.-mondta a szellem, mire a két testvér döbbenten nézett rá
Hol voltál az elmúlt években?!-kérdezte vádlón Sesshoumaru
Te mirõl beszélsz Sesshoumaru? Milyen elmúlt években, amikor halott voltam; de csak arra emlékszem hogy úgy 4-5 hónapja valami visszahozott. Miután feltámadtam visszaszeretem a területemet amire neked kellet volna vigyáznod Sesshoumaru.-mondta a day-yukai, mire Kakome és Sesshoumaru hitetlenkedõ pillantást váltottak-Fiam bemutatnád a barátaidat?
Nem a barátaim!-monda Sessy
Keh, jellemzõ.-mondta Inu
Nyugi fiúk.-mondta Kagome elejét véve a harcnak-Az én nevem Kagome, a szerzetest Mirokunak, a szellemírtot Sangonak és a velünk lévõ szellem az Kagura valamint Sango macskája Kirara.
Örvendek. És ki az az aranyos kislány, meg az a két ember?
A kislányt Kemának hívják és a gondjaimra bízta egy papnõ.-mondta Kagome
Itt az ideje, hogy mi is bemutetkozzunk. Az én nevem Fyodor. A sötételf akinek úgy elteláltad a származását az Liriel aki egy varázslónõ.-mondta
Milyen megható ez a bemutatkozás.mondta Naraku
Naraku most végzek veled.-mondta Inu
Azt majd meglátjuk. Akkor most jöjjenek a szövetségeseim.-mondta, mire meg jelent úgy egy tucat sötételf a vörös hajú vezetõjükkel

Liriel döbbenten nézte a vörös hajú férfit és az oldalán állót akinek az arcán egy sárkány tetoválás volt ami megmutatta ha sárkány van a közelben,s ami halvány ezüstösen fénylett mire Naraku kutatva körbe nézett hogy hol van a sárkány.

Nisstyre, Gorlist rég találkoztunk.-mondta Liriel
Nicsak a Baenre hercegnõ. Most megfizett azért amit velem tettél.-mondta Gorlist
Csak nem arra a kis sebhelyre gondolsz?-kérdezte a varázslónõ

A Gorlist nevû sötételf rátámadt Lirielre, mire a csapat társai a többiekre támadtak; de Fyodor megvédte Lirielt aki így Nisstyrére tudott koncentrálni míg társa elintézte Gorlistot. Sesshoumaru kutya alakjában hamar végzett a rátámadó négy sötételfel, míg öccse a többit intézte el. Mire elintézék a sötételfeket Naraku átváltozott, s megtámadta kiscsapatunkat. Inuyasha, Sesshoumaru és a csapat többi tagja visszavágott neki, mire a két testvér összefogva végleg legyõzte Narakut és szövetségeseit. Miután legyõzték ellenségeiket Inu no Taishou kastélyába mentek pihenni, s legnagyobb döbbenetükre kiderült hogy Kagome várandós amit Inuyasha és Kagura viselt a legnehezebben; mivel Inuyasha még mindig Kagomét szerette míg Kagura Sesshoumarut. Így Inuyasha és Kagura egymás vállán "sírták" el bánatukat. A csapat hamarosan feloszlott, Miroku és sango vissza mentek a szellemírtók falujába; míg Fyodor és Liriel visszakerültek saját idejükbe és folytatták útjukat Fyodor szülõ földjére. Kagome hamarosan életett adott kislányának akit Gwyndának nevezett és boldogan élt Sesshoumaruval Inu no Taishou kastélyában. Inuyasha megtudta, hogy Kema a lánya és hogy Kikyo miatta titkolózott elõtte; valamint Kagura és Inuyasha egyre közelebb kerültek egymáshoz és hamarosan kettõs esküvõtt tartottak. Közben Kagome és sesshoumaru rájött, hogy a szent ékkõ hozta vissza az élõk sorábba Inu no Taishout. Mindenki boldog volt és mindenki megtalálta a párját ha nem is azonnalt.

Vége